30 évnyi hűtlenség - Még jó, hogy a viagra lebuktatott!

Ja. Mikor mindenki ezt teszi, csak annyira alakoskodnak, hogy maguknak sem vallják be. Hát, én bevallom! Igaz, nem verném meg, csak egy kicsit megrángatnám, megcibálnám a haját, vagy csak simán elgáncsolnám. Isten meg úgyis megbocsát, majd elmondok pár miatyánkot, és kész. Volt már ilyen a történelemben! Mármint, a titkos szerető megrángatása.

Harminc évig tudtam. Nem, nem tudtam. Vagyis, de. 1978-ban született Lacikám, június másodikán, én meg május végén kaptam az első névtelen levelet. Mutattam a férjemnek: "Ide nézz, ez meg mi?" Azt írják, menjek csak be a téesz irodára, és meglátom, hogy téged a titkárnőd kiskanállal etet, meg búgtok, mint a galambok. Azt mondta a férjem, ez rosszindulatú rágalom, és elvitte a levelet, hogy kiderítse, ki írta.

Rá két hétre szültem, és hát kisebb dolgom is nagyobb volt annál, hogy a levéllel meg a nyomozással foglalkozzak. El is felejtődött, a férjem soha többé nem beszélt róla. Én sem, de az agyamba belemászott. Nem volt időm, csak úgy két évvel később, hogy akkor körülnézzek, mi is van. Ekkor meg valahogy mindig nagyon sok dolgom lett.

A férjem jó nagy háztájikat vállalt, mert építkeztünk, kellett a pénz, és én nem akartam, hogy az orrom alá dörgöljék: nem dolgozom. Hát dolgoztam. Kapáltam a cukorrépát, szedtem a paprikát, idegeneltem a búzát, címereztem a kukoricát. Nem is voltam otthon, ha mégis, akkor Lacikával foglalkoztam. Annyira fáradt voltam, hogy nem is gondolkoztam, csak azon, hogy mi a feladat holnapra, mit főzzek, hova tegyem a gyereket.

Lacika öt éves volt, amikor újra levelet kaptam. Különben lehet, hogy máskor is kaptam levelet, de a férjem hamarabb ért a postaládához és kivette, mindig nagyon körültekintő volt. Ekkor viszont nem, mert a Trabantom szélvédőjére tették, amikor az óvodába mentem a gyerekért. A férjem mondta megint, kinyomozza, rágalom, meg hogy hát a múltkori sem volt igaz. "Ismered Erzsikét, van férje, gyereke, minek neki egy nős ember?!"

Elhittem - de a gyanú beleragadt a gondolataimba. Eszembe jutott, amikor késő estig dolgozott, meg ellenőrök jöttek, gond volt a csirketelepen, vagy külföldi kiküldetés volt: úgy három hétig voltak egy kibucban, szigorúan szakmai alapon, és a titkárnő is ment, hát ki gépelt volna...? Mindig eszembe jutott: vajon igazat mond az uram? De csak sejtettem, hogy hazudik. Nem volt bizonyíték.

Az emberek, akikkel dolgozott, és a barátaink mind azt mondták: "Bolond vagy, Ili, beképzeled. Nézd, milyen rendes ember, most is vett neked egy gyűrűt!" Persze aranyból és jó nagyot, mert egy igazi téeszelnök feleségnek mind a tíz ujján van gyűrű. Igaz, én nem hordtam, a kapáláshoz kényelmetlen volt, de amikor mutogatni kellett, mindig felvettem. Rájuk néztem, és tudtam: nekem rendes uram van, na!

Viszem be neki a házba, kérdezem: "Hát te meg minek rendeltél Viagrát?" Mondta, hogy nem rendelt, dehogy, őt ez már nem érdekli, ez csak egy országos felmérés, hogy az idősödő, beteges férfiak közérzetén javíthassanak. Akkor hirtelen minden apró részlet összeállt, és TUDTAM, hogy harminc éven át megcsalt a titkárnőjével.

Mondtam neki: "Adj el a földből, vegyél nekem egy összkomfortos lakást, és már itt sem vagyok!" Nem tiltakozott, egy hónap múlva már költöztem is. Én el, Erzsike meg be. Most már szabadon szerethetik egymást - de azért úgy megrángatnám, hogy harminc évig hülyének néztek. A férjemre nem haragudhatok, még kicsik az unokák, de ha ezt a nőt el meri hozni hozzájuk, na, akkor biztosan megtépem. Csak egy kicsit. Ennyi neki is jár. Meg nekem is.

Törőcsik Edit novellája

Nyitókép: Shutterstock