Lehúzós táborok, ahol sok pénzért le se sz@rják a gyerekedet

Nem vagyok nagy táborrajongó, legalábbis gyerekként nem voltam az. Nem mintha bármilyen rossz élményem lett volna ezzel kapcsolatban, mégis az maradt meg bennem, hogy nem szeretek táborba járni. Persze most nem is az én táboroztatásomról van szó, hanem a gyermekeméről, de talán pont az én saját érzéseim miatt nála sem érzem úgy, hogy feltétlenül táboroznia kellene. Ugyanakkor jön a nyár, jön a nyári szünet, azt pedig valahogyan meg kell oldani. Amíg a téma nem vált nálunk is aktuálissá, addig

míg egy nap az uszodában, ahová a kisfiam jár, meg nem láttam, hogy ovis úszótábort szerveznek.

A barátnőinkkel hasonló korúak a gyerekeink, így velük is megvitattam a kérdést: Ki mit csinál a csemetével, ha bezár az ovi? Többen is a napközis táborokat emlegettek, így én is elkezdtem jobban beleásni magam a témába. Nem csupán olyan téren, hogy milyen tematikájú táborok léteznek – mert ott bizony végtelen a lista: akad úszó, foci, kreatív, kaland, lovas, honfoglaló, dráma és még sorolhatnám napestig –, hanem azzal kapcsolatban is, hogy mire érdemes odafigyelni, amikor letesszük a voksunkat valamelyik mellett. Mert bizony ahogyan a táborozás lehet csupa móka és kacagás, úgy lehet egy kész rémálom is – ahogyan azt egy barátnőmtől megtudtam.

Izgalom az első tábor előtt

A barátnőm tavaly vitte először táborozni a kisfiát, és nyár lévén úgy gondolta, az a legjobb, ha egy napközis úszótáborba íratja be a gyerkőcöt. Ott majd kicsit megtanul úszni, de ha azt nem is, legalább a nagy melegben pancsolhat egész nap. El is ment személyesen érdeklődni, ahol egy szórólapot nyomtak a kezébe, mondván, ezen minden fontos infó megtalálható. És valóban. A tájékoztatóban szerepeltek a táborok típusai, a turnusok, sőt még egy konkrét napirend is, azaz hogy pontosan mikor mit is fognak csinálni a gyerekek. Remek! A barátnőm lelkesen be is íratta a gyermekét egy hétre. Telt-múlt a nyár, elérkezett a táborozás ideje. A várva-várt hétfőn a barátnőm kocsiba szállt az izgatott, mosolygós gyerekkel és megindultak a táborba. Előző nap persze jól felszerelkeztek mindennel: a kisfiú kapott új úszónadrágot, papucsot, úszósapkát, de még egy vadiúj szandit is. A tábor helyszínére érve a barátnőmet egy ajtó felé irányították, hogy amögött van a gyülekező, ő pedig a lelkes gyerekkel együtt be is nyitott...

Végül megtalálta a saját csoportjukat, elbúcsúzott a kisfiától és elindult dolgozni.

Délután négyre ért vissza a táborba és a kérdésre, hogy hol vannak az úszótáborosok, ismét ahhoz az ajtóhoz irányították. A látvány ugyanaz volt, mint reggel... Még az is megfordult a fejében, hogy talán egész nap ki sem mozdultak innen a gyerekek.

A kisfia elcsigázottan és kedveszegetten ölelte meg, s szinte egy szót sem szólt egész úton hazafelé. Este azonban a vacsoránál, amikor realizálódott benne, hogy holnap is táborba megy, keservesen kifakadt:

- Nem akarok többet odamenni – közölte, majd az anyja nagy nehezen kiszedte belőle, hogy egyáltalán nem érezte jól magát. Túl sok volt a gyerek, mindenki hangoskodott, rohangált, a nagyok fellökték, ugráltak mellette a medencében és az egész, úgy ahogy volt, rossz volt. Kiderült, hogy szinte egész nap össze voltak eresztve a tíz év körüli kiskamaszokkal, akiket a felügyelők nem igazán rendszabályoztak, s bár valóban pancsolhattak a medencében – úszásról szó sem volt –, mivel a nagyobbak is ott játszottak, ugráltak, így azt sem tudta élvezni. Amikor pedig a délutáni kézműves foglalkozásra került sor - amit a kisfiú már nagyon várt –, akkor egy hosszú asztalra kitettek egy köteg papírt, egy doboznyi ceruzát – Voilà kézműves foglalkozás!

A barátnőm végül rábeszélte a kisfiát, hogy adjon még egy esélyt a táborozásnak, elvégre lehet, hogy csak az első nap sikerült rosszul és másnap már minden sokkal szervezettebb, rendezettebb lesz. Ám a második nap pont úgy zajlott, mint az első, azzal a különbséggel, hogy délutánra a gyerkőc szandálja és táskája is eltűnt... A barátnőmben ekkor teljesen felment a pumpa és beszélni akart valakivel. Ám teljesen feleslegesnek bizonyult a kirohanása. Hiába említette meg, hogy

A barátnőm majdnem felrobbant és közölte, hogy a táborozásnak részükről vége, mert ilyen feltételek mellett nem látja biztosítottnak nemcsak azt, hogy a gyermeke jól érezze magát, de azt sem, hogy biztonságban van.

Úgyhogy náluk összesen két napig tartott a várva-várt tábor. A pénzt ugyan visszakapták, de arra a nyárra mindkettőjük kedve elment az egésztől. Idén ugyan újra megpróbálják, de a barátnőm azt mondja, ebben az évben már sokkal nagyobb körültekintéssel fogja kiválasztani a megfelelő napközis tábort.

Nyitókép: Shutterstock