óvoda család kibeszélő nyári szünet magazin tippek-tanácsok
Gyerekként nem igazán szerettem táborokba járni, mégis a hosszú nyári szünetekben bizony volt, hogy a szüleim nem tudták megoldani a felügyeletemet, így kénytelenek voltak ezt az opciót is igénybe venni. Most én vagyok az ő cipőjükben, és bevallom, cseppet sem könnyű a helyzetem.

Ahol kicsi koromban laktunk, nagyon sokan kulcsos gyerekek voltak. Ezt az én generációm szerintem jól ismeri, de aki nem tudná, mit jelent, annak elmagyarázom. A nyári szünet idején az ilyen gyerek teljesen egyedül voltak otthon egész nap, amíg a szüleik dolgoztak. A lakáskulcsot felfűzték egy láncra vagy madzagra, ezt a gyerek nyakába akasztották, ő pedig voltaképpen jöhetett mehetett egész nap, felügyelet nélkül, amíg apa vagy anya hazaért. Akadtak családok, ahol ez a rendszer év közben is működött, és tanítás után a gyerek azt csinált, amit akart, mivel a szülei késő délutánig dolgoztak, ő pedig emiatt kulcsot kapott. Na, én sosem voltam kulcsos gyerek. Néha bántam is, mert olyan szabadnak és vagánynak tűntek azok, akiket nem felügyeltek a felnőttek.

Az én nagymamám óvónőként dolgozott, így a szünetekben általában ő is otthon volt, de ha kellett, be is vihetett engem az oviba – még iskolás koromban is.

Akadt azonban minden nyáron egy-két hét, amikor valamiért nem a mama felügyelt rám, hanem táborba kellett mennem.

A legtöbb gyerek szerette ezeket a táborokat, én azonban nem igazán rajongtam értük. Főleg az ottalvósokért, ilyenben nem is voltam, csak kétszer. Napközis típusúba viszont minden nyáron mentem nagyjából 11 éves koromig - ekkor már én is otthon maradhattam egyedül, illetve hol egyikünknél, hol másikunknál voltunk a barátnőimmel.

Egyébként, így visszagondolva, a két ottalvós tábort leszámítva a többivel nem is tudom, mi volt a bajom, ugyanis csupa jó emléket őrzök róluk. Ennek ellenére gyerekként megfogadtam, hogy én soha, de soha nem fogom táborba íratni a gyerekemet.

Forrás: Shutterstock

Tábor vagy nem tábor?

Aztán szülő lettem. Az első három évben nem is volt semmi dilemmám, hiszen itthon voltam a kisfiammal főállású anyaként. Amikor azonban a gyermekem óvodás lett, én is visszamentem dolgozni, ezzel együtt pedig realizálódott bennem, hogy

míg a kicsiknek 5 hét oviszünet jár, addig sok szülőnek egész évre ennyi szabi jut.

Tehát, aki az óvoda bezárását követően otthon marad, annak az év többi részére nem jut már szabadság. De ha jut is, az édes kevés. Ráadásul nem teheti meg mindenki, hogy zsinórban 5 hetet otthon maradjon. Egy óvodás gyerek mellett pedig érdemi munkát végezni... hát ember legyen a talpán, akinek ez megy. (És akkor a 2,5 hónapos iskolai szünetről még nem beszéltünk – erre inkább nem is gondolok még, majd agyalok rajta akkor, ha a fiam 7 éves lesz.)

Persze egy-egy hétre el lehet vinni a kicsit a nagyikhoz, egy hétre elmegyünk nyaralni, egy hetet valahogy kihúzunk vele munka mellett, de még így is marad legalább egy hét, ami a levegőben lóg. Most ezen az egy héten sakkozunk a férjemmel. Menjen-e táborba a gyerkőc vagy sem? Ha az alanyt kérdezem, ő lelkesen bólogat, hogy menne, nekem azonban még olyan kicsinek tűnik, ráadásul hallottam néhány rémtörténetet is a gyerektáborokról, na ez végképp elvette a kedvemet az egésztől.

Mi alapján válassz tábort

Hogy kicsit felszinkronizálódjak a témában, utánanéztem, vajon mi mindent kellene tudnia egy valamirevaló tábornak – tehát, hogyan szűrjem ki, hogy melyik kínál minőségi időtöltést és melyik csak egy túlárazott gyerekmegőrző. Utóbbival nincs is feltétlenül baj, de sok esetben még a gyerekek testi épsége sincs biztonságban az ilyen helyeken.

Forrás: Shutterstock

Zanzásítva össze is szedtem, mire érdemes figyelni a táborválasztásnál:

  • Az első és legfontosabb, hogy ne mi válasszuk ki a tábor tematikáját, hanem minden esetben kérdezzük meg a gyermekünket arról, hogy legszívesebben mivel foglalkozna a táborozás időszakában. Én is így tettem, és a felvázolt három lehetőség közül nem arra ugrott a kisfiam, amire tippeltem volna.

  • Fontos, hogy ha kiszemeltünk egy tábort, ellenőrizzük a hátterét, azaz hogy kik, hol és milyen feltételek mellett tartják. A legjobb, ha egy több éve létező, ellenőrizhető egyesület, alapítvány vagy cég áll mögötte, nem pedig a Kiskakas Kft., amelyet idén alapítottak.

  • Érdemes olyanokkal is felvenni a kapcsolatot, akik már ismerik a szervezőket, és tőlük informálódni. Ha ilyen nincs, akkor hívjuk fel a megadott telefonszámot és érdeklődjünk arról, hogy például hány felügyelő jut a csoportra, van-e képzett pedagógus köztük, vagy hogy konkrétan hol és milyen körülmények között zajlik a táboroztatás.

  • Szintén fontos, főleg a kisebbeknél, hogy ne ömlesztett gyerekfelügyelet legyen, hanem életkor szerint osszák őket kisebb csoportokra, hiszen a nagyobb gyerekek sok esetben durvábbak, mint a kicsik, és különben sem lehet egy óvodást és egy kiskamaszt ugyanazzal a programmal lekötni.

  • Egy jól megszervezett tábor közli a pontos napirendet, főleg ha óvodáskorú gyerekek felügyeletét biztosítják. Ha ezt nem találjuk a weboldalukon, akkor érdemes erre is rákérdezni telefonon vagy e-mailben, mert a válaszból sok minden kiderülhet. Ha csak hebegnek-habognak vagy ködösítenek, akkor jobb másik tábort keresni.

  • Az sem árt, ha adnak egy szerződés, ahol a jogok és a kötelezettségek is rögzítve vannak, így biztosan azt kapjuk a pénzünkért, amit elvárunk.

  • Az étkezésekre is kérdezzünk rá, egyrészt hogy mi van benne a tábor árában – van, ahol csak ebédet biztosítanak, a többit a szülőnek kell csomagolnia! - illetve van-e konkrét menü, amit átnézhetnénk. Utóbbi azért lehet fontos, mert ha esetleg pont olyan étel lenne valamelyik nap, amit a gyerekünk nem eszik meg, akkor csomagolhatunk neki pluszban valamit, hogy ne maradjon éhes.

Mi a véleményed a nyári gyerektáborokról?

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.