Miért romantizáljuk még mindig a mérgező párkapcsolatokat?

Ezerszer láttuk már a történetet filmvásznon, és ezerszer elolvastuk könyvben. Amikor a Szerelmünk lapjaiban Noah az életét kockáztatva, lényegében kihisztizi a randevút Allie-től, amikor a 365 napban Massimo elrabolja Laurát, a Miutánban Hardin és Tessa bántalmazáson alapuló párkapcsolata, vagy Carrie és Mr. Big szintén toxikus szerelme.

Persze a való világban sem kell messzire mennünk: Machine Gun Kelly nemrég jegyezte el Megan Foxot, később pedig kiderült, hogy a férfi úgy tervezte meg az eljegyzési gyűrűt, hogy az fájdalmat okozzon a menyasszonyának abban az esetben, ha a nő megpróbálja azt levenni.

Őszintén szólva ezek a párkapcsolatok cseppet sem mondhatók példaértékűnek, sőt! Bár romantikus alkatnak vallom magamat, azt is fontosnak tartom, hogy képesek legyünk megkülönböztetni a szenvedélyes és a toxikus párkapcsolatokat egymástól, mert a kettő nem ugyanazt jelenti. Ebben pedig a filmek és a könyvek - vagy akár a valóság - sokszor nincsenek nagy segítségünkre.

A szerelemről sokszor azt látjuk, hogy akkor jó, ha fáj. Az igaz szerelem szörnyű áldozatokat kíván, és akkor a legjobb, ha még csak be sem tud teljesülni, vagy a beteljesülés csupán egy pillanatig tart. Gondoljunk csak Rómeóra és Júliára, akik életüket adták a szerelemért, vagy a trójai Helénára és Parisra, akik szerelméért sokan mások adták életüket.

Az a baj a toxikus párkapcsolatok idealizálásával a könyvekben és a filmekben, hogy a gyanútlan néző egy idő után el fogja hinni azt, hogy ez a normális, ez a jó. Idővel követendő példává válik, és saját életünkben is ezeket a mintákat fogjuk keresni a párválasztáskor.

A mérgező kapcsolatok általában nagyon intenzívek. Ezzel csak az a probléma, hogy az intenzitást gyakran tévesen összekeverjük az intimitással, ha pedig összekeverjük, az torz érzést hagyhat bennünk arról, mi is az igazi romantika. Pedig a kettő között nagy a különbség: az intenzitás azonnali, és az ezzel járó kémia arra készteti az embereket, hogy belevesszenek egy izgalmas fantáziába.

Egyébként ugyanez történik akkor is, amikor hírességek életéről van szó, akiknek sokkal több pénzük van drága ajándékokra, hatalmas gesztusokra. Ráadásul bármit is tesznek, annak hatására rajongóik még inkább piedesztálra emelik őket a lájkokkal, megosztásokkal. Pedig ez csak színpad, ez sem feltétlenül tükrözi a valóságot, mégis a nyilvánosság szemében ez az intenzitás még jobban fokozódik. Így pedig könnyű azt gondolni, ez az igazi élet, nem csupán egy az internet által kreált fantáziavilág.

Egy egészséges párkapcsolatban a szerelem biztonságos, feltétel nélküli, elfogadó, megbocsátó és támogató, nem pedig kontrolláló, nem tart félelemben, és nem diszfunkcióban vagy fájdalomban gyökerezik. Nem az a szerelem, amit a 365 nap című film súg nekünk. Az nem lehet szerelem, hogy elrabol egy maffiafőnök. Az nem egészséges, hogy Noah az óriáskeréken lógva fenyegetőzik öngyilkossággal, hogy Allie elmenjen vele randevúzni a Szerelmünk lapjaiban.

A szerelem nem akkor jó, ha fáj, hanem akkor, ha gyógyít.

Nyitókép: Shutterstock