Egy fiatal nő vagyok, aki hisz a régimódi szerelemben

- Na aztán miért, kedves Gréta? És ha pont a 24. napon lájkolt volna álmaid hercege?

- Ez esetben, kedves Fruzsina, a hercegem kénytelen lesz lájk helyett személyesen elvágtatni hozzám, és online helyett offline meghódítani. Na, ehhez mit szólsz?

- Te még tényleg hiszel ebben? - teszi fel az újabb kérdést Fruzsi, miközben az esti buli helyszínét keresi a telefonján.

- Pontosítsunk! Én ebben hiszek. Egyszer valahol találkozunk, beszélgetünk... és ott, abban a pillanatban, mind a ketten pontosan érezni fogjuk, hogy megérkeztünk. Társkereső történet vége.

- Háááát... lehet, tegnap este a Micsoda nő!-t már nem kellett volna megnézni!

- Jaj, hagyjál már! Igen, tudom, hogy Rita is az interneten ismerte meg a férjét. És őszintén örülök, ha ez másnak is sikerül, de nekem nem megy - lovalja bele magát Gréta egyre jobban a témába. - De nyilván én csináltam mindent rosszul. Elvétettem, hogy csak egyetlen, nem teljes alakos képet tettem fel, ráadásul nem is csücsörítek, és a cicim sincs kint. Hibáztam, hogy a második levelekkel együtt nem küldtem magamról egy ruha nélküli portfóliót is.

Az is az én butaságom, hogy nem estem hanyatt a beállított, "egyszer nyaraltam, ezért az utazás a hobbim" című képektől sem. És baromira utáltam naponta órákat a gép előtt ülni és levelezni napi rutinról vagy az áhított világmegváltásról. Ráadásul párhuzamosan több partnerrel ismerkedik mindenki, ez pedig szintén nem az én műfajom. Én nem akarom, hogy napi rutinná váljon az ismerkedés, ez annál különlegesebb! Mondjuk, legalább azt megtanultam, hogy 3-4 üzenet után már arról is kell írnom, hogy mit csinálnék vele az ágyban. Csak mert ez jó "játék".

- Na, végre valami érdemleges! És mit is csinálnál?

- Mit? Semmit! Felvállaltam a prűd picsa jelzőt, és befejeztük a beszélgetést.

- Elég uncsi vagy! - vetette oda két cinikus kacaj között Fruzsi. - Tudod, hogy sokan, akik fent vannak, komolyan gondolják ezt a párkeresés dolgot. Azért, mert neked 23 nap alatt nem jött össze, ne általánosíts, és az sem baj, ha türelmesebb vagy!

- Tudom, tudom. De én képtelen vagyok a 15. vagy épp a 26. sikertelen ismerkedés után elhinni, hogy az új levélgyárossal majd más lesz. Ráadásul, ha hosszabb ideig írogatsz valakinek, akaratlanul is elkezdesz hozzá kötődni. El- és beleképzelsz olyan dolgokat is, amelyek valójában nincsenek, és soha nem is voltak. Butaság, de az emberek többsége így működik.

- Oké, elfogadom, hogy sok a chathuszár, akinek eltérő a képernyős és a valós személyisége. De ez az általad úgy áhított személyes találkozásnál is előfordul. Vagy tévedek?

- Ha elmegyek például bulizni, és egy szimpatikus fiatalemberrel átbulizom az estét, akkor az azért van, mert vonzónak találom. Őt, a viselkedését, a reakcóit stb. És igen, ettől még nem biztos, hogy kapcsolat lesz belőle. De ha két pohár között kiderül, hogy mégsem vagyunk álompár, továbbállunk, nem pazarolunk el feleslegesen napokat, heteket az első találkozóra. Online viszont? Bájcsevegünk hosszabb-rövidebb ideig, aztán találkozunk - vagy nem...

Ha netán igen, akkor sokszor erősen kell koncentrálni, hogy megtaláld a férfit a megbeszélt helyen, hiszen egy olyan alakot keresel az utcán, akit élőben sosem láttál. És miután nagy nehezen megtaláljátok egymást, még mindig fennáll a veszély, hogy élőben rohadtul nem fogtok szimpatizálni. Ebben az esetben pedig az egész randi a "hogyan éld túl ezt a végtelenül unalmas estét" gondolatiság jegyében fog telni. De tudom, én vagyok bunkó és keretes... szóval, tisztelet a kivételnek.

- Az vagy, ez kétségtelen. És lehet, pont emiatt vagy szingli is... de ettől még jó lenne mielőbb elindulni bulizni, Miss hiszek a szerelemben és csak személyesen akarok ismerkedni - zárta le a témát Fruzsi nevetve, majd alig pár órás készülődés után útnak indultak Grétával az éjszakába.

B. Barbi novellája

Nyitókép: Shutterstock