Hová tűntek azok a pasik, akik offline is képesek udvarolni?!

Ez eddig rendben is van. Az viszont már kevésbé, hogy amikor a páromnak szépen, részletesen elmesélem, milyen napom volt - például, hogy kitűnően sikerült a megbeszélés, mekkora öröm ért stb., a válasz egy matricás OKÉ. Rendben, biztosan sietett, elfoglalt volt, talán ő is épp egy meetingen ült, legyünk megértőek! Meg aztán mindenkinek jár egy második esély. Így az előző csalódottságommal és matricával mit sem törődve újra próbálkozom.

Egy napon belül kaptam zöld kör alakút, szempilla rebegtető lány macskát "köszönöm" felirattal és virtuális rózsacsokrot - 12 szálból! Pedig minden nő és virágkötő tudja, hogy páratlan számú virágot kell adni... Bármit is mond el matricákkal a másik, tizedannyit sem ér, mintha fogná a mobilját, és ő maga írná le azt, hogy "Hiányzol!" vagy "Sokat gondolok rád!"

A tonnaszámra begyűjtött matricák döbbentettek rá arra, hogy nem egy vastag albumra vágyom, hanem életem tangójára. Arra a férfira, aki határozottan odalép, mélyen a szemembe néz, tekintetében szenvedély, tűz, szerelem tükröződik, és úgy vezet az élet táncparkettjén, hogy nem érzem a nehézségeket, csak könnyedséget és örömöt. Aki úgy öleli a derekamat, hogy a puszta érintésétől az egész testem libabőrös lesz, és akivel az órák úgy szállnak el, mintha percek lennének. Erre vágyom, és nem színes ölelkező bárányokra, szivárványokra, röpködő szívecskékre.

A különbség nemcsak a virtuális és a valós világ közötti eltérésben mutatkozik meg, hanem az akarásban, a másikra fordított időben, figyelemben és tiszteletben is. Hogy a pasi gyorsan el akarja intézni a választ, vagy figyel a részletekre is, ahogyan a tangónál a férfi.

Igen, már a megnevezésükben is különböznek, hiszen egyikük leragadt a gyermekkorban, a másik pedig élvezi a felnőttkor adta előnyöket. Határozottan, ugyanakkor kedvesen, imádnivalóan használja a teljes eszköztárat, mellyel egy vonzó férfi elcsavarhatja egy nő fejét, és teljesen magába bolondíthatja.

Mi pedig boldogan habarodunk bele, és szívdobogva várjuk az elkövetkező perceket, amiket együtt tölthetünk. Valljuk be: a barátnőinknek is szívesebben mesélünk arról, hogy három szál valódi rózsát kaptunk, mint hogy előző nap hány matricás "beszélgetést" folytattunk a szerelmünkkel. Ahogyan az érzelmeket sem lehet átadni, megélni virtuálisan, úgy a figyelmet sem lehet csillogó stickerekre redukálni, cserélni. Van, amit le kell írni, van, amit ki kell mondani, és van, amikor alkalmazások nélkül csak hosszasan, némán ölelni kell.

Így aztán nem nyitok új oldalt a matricás albumomban - viszont tárt karokkal várom a tangópartneremet.

Nyitókép: Shutterstock