Nem félénk a férjem, és főleg nem antiszociális! Csupán introvertált...

Rengetegszer megkaptam már ezt korábban barátoktól, munkatársaktól, rokonoktól... Ilyenkor újra és újra elmondtam, hogy nem, a férjem nem utál senkit, nála nagyobb szíve embernek nincs.

Aztán megszülettek a gyerekeink, ami jó ürügy volt arra, hogy ne menjünk házibuliba, bárokba ünnepelni, céges rendezvényre, esküvőkre meg már meg se hívtak, se keresztelőre, se kerek évfordulókra, négy gyerekkel kész anyagi csőd lenne a házigazdáknak.

Akik még nem igazán ismerik, általában megkérdezik, hogy bírom: egy ilyen nyitott, társasági ember, mint én, hogy tud elviselni egy ilyen csendes, magába forduló, lassú embert? Biztos nagyon magányos vagyok - mondják - egy ilyen otthon ülő ember mellett, és tuti, hogy sokat unatkozom stb.

Akkor most tisztázzuk!

Attól, hogy valaki nem áll szóba boldog-boldogtalannal, még nem magába forduló. Ahogy engem meg lehet szólítani az utcán, és kedélyesen elbeszélgetek bárkivel, ő sem utasít vissza senkit, akinek pár biztató szóra van szüksége, sőt ő az első, aki a bajba jutott segítségére siet. Csupán arról van szó, hogy nem tud, de nem is akar a semmiről csacsogni órákat, frusztrálja a gondolat, hogy csak azért beszéljen, hogy hallja a saját hangját.

Ahogy írtam, ha oka van rá, beszél, de nem élvezi a saját hangját. Azt szoktam mondani, hogy akkor szól, ha muszáj, keveset beszél, de akkor mond is valamit. Nem okoskodik, nem érez kényszert, hogy elmondja a véleményét, de ha kérdezik, bátran vállalja, amit gondol. Szüksége van nyugalomra, csendre, időre, amikor szó szerint semmi nincs a fejében. Eleinte nem akartam elhinni, hogy tényleg nem gondol semmire, de ma már tudom, hogy tényleg ki tudja kapcsolni a gondolkodást. Hasznos tulajdonság, bárcsak én tudnám legalább egy percre lecsendesíteni az elmémet!

Amikor valaki azt mondja a férjemre, hogy lassú, valójában arra gondol, hogy megfontolt, és ő valóban az. Nem hoz hirtelen döntéseket, alaposan átgondol mindent. Ha valamit nagyon szeretnék, biztos lehetek abban, hogy megkapom. Nem azonnal, de napokon belül, amikor kitalálta, mikor, hogy és honnan keríti elő azt, amire vágyom. Ha felteszek neki egy kérdést, átgondolja a választ, sosem tüzel csípőből. Ez egyébként a vitákra is igaz. Ő nem vág meggondolatlanságokat a fejemhez, meg máséhoz sem. Nem lehet azzal vádolni, hogy a vita hevében gorombaságokat mondott, vagy megsértett, mert mindent, amit mond, azt komolyan is gondolja. Más kérdés, hogy eleve nem egy sértegető típus, tehát, ha észrevételt tesz, érdemes azt átgondolni, hiszen előtte ő is megtette. Hogy aztán elfogadja az ember, egyetért-e vele vagy sem, az más kérdés.

Kimondottan izgalmas ember, borzasztóan jó humorral, amit a gyerekeink is örököltek tőle, így aztán elég gyakran dőlünk itthon a röhögéstől. De dőlnek a kollégái is és a testvérekkel, nagyszülőkkel bővített család is. Nagyon okos, intelligens, rengeteg témáról öröm vele beszélgetni. Azt hiszem, ezen a területen (is) van egy tévhit az introvertált emberekkel kapcsolatban: sokan azt hiszik, hogy nem szeretnek beszélni, beszélgetni, de ez nem igaz. A férjemmel öröm a beszélgetés, amíg nem érzelmi dolgokról kell nyilatkoznia. Időnként kimondja, hogy szeret, de inkább tettekkel szereti kimutatni az érzelmeit.

Itt tisztáznám is a vélhetően felmerülő kérdést: az introvertált férfiak is pont olyan szenvedélyesek, mint extrovertált társaik, ám tény, hogy aki azt várja, hogy egész nap összebújva üljön a párjával a kanapén, ölelkezve sétálgassanak a Duna-parton, éjjel-nappal simogatásra, csókolózásra vágyik, ne kezdjen introvertált férfival, mert csalódni fog. Még jó, hogy én sem szeretem a folyamatos testi kontaktust, meg az állandó nyáladzást. :)

Kimondottan szeret mozogni, hetente háromszor jár edzésre, küzdősportol, és bármilyen hihetetlen, nem magányos harcos. Szeret azonos érdeklődésű emberek társaságában lenni, a fiunkkal együtt jár a csoportos edzésekre, ahol nemcsak küzdenek egymással a fiúk és lányok vegyesen, hanem sokat beszélgetnek is. Mi több, edzőtáborokba is elmegy, mert nem a társaság ellen van kifogása. Imád túrázni, sokat járunk a gyerekekkel szebbnél szebb helyekre, s eljár velük biciklizni is. Moziba is szoktunk menni, sőt nagyobb gyerekrendezvényekre is. Mindenhova szívesen megy, ahol hasznosan töltheti az idejét.

Az alkoholt leszámítva, nekem is. Ezért nincs is kifogása az ellen, ha néha-néha elmegyek valahova a barátaimmal, elvégre nem vagyunk összenőve.

Ahogy az a fentiekből talán kiderült, nem jellemző, hogy ülünk egymás mellett és csak hallgatunk, és arról sincs szó, hogy én követelném a figyelmet, amit aztán ő nem ad meg.

A férjem ezt tiszteletben tartja, ahogy én is nagyon igyeszem tiszteletben tartani az ő ilyen irányú igényeit (is).

Szóval, ne aggódjatok értem kedves ismerősök, barátok! Egy introvertált pasival is lehet boldogan élni, sőt, vele lehet csak igazán!

Fotó: Shutterstock