Túl későn jöttem rá, hogy rám osztották az alárendelt szerepét...

Nekem volt egy ilyen barátnőm, akivel már nem tartom a kapcsolatot, és csak később döbbentem rá arra, miféle "baráti kapcsolat" volt a miénk.

Oviban ismerkedtem meg Veled, Eszter. Te voltál a szép, szőke, fürtös kislány, akinek már akkor is sokan a csodájára jártak. Barátságunk ebben az időszakban vette kezdetét, és bár én nem voltam tudatában ennek, azért is vágytam a társaságodra, mert kitűntél a többiek közül. Sosem voltál hétköznapi lány - már 5 évesen sem. Ha tudattalanul is, de mindig megpróbáltál a középpontba kerülni, és ez így vagy úgy, de sikerült is. Ez csak később vált tudatossá. Egy fegyverré, amit öntudatlanul is használtál ellenem gyerekkorodban.

Azt hiszem, 30 éves voltam, amikor ráébredtem arra, ki is voltál valójában, és milyen kapcsolat volt a miénk. Bár a köztünk lévő barátság már korábban megszakadt és véget ért, mégis csak sokkal később jött a felismerés. Talán amiatt, mert nekem sokáig ez volt a természetes kötődés. Sokan figyelmeztettek, hogy ez nem egy egészséges kapcsolat, mégis sokáig nem sikerült kikerülnöm a bűvkörödből. Szóval, egy ilyen lány volt Eszti, aki mágnesként vonzotta magához az embereket.

Mikor elérkezett a tinédszerkor, Eszti népszerűsége töretlenül ívelt felfelé, én pedig szürke kisegér maradtam mellette. Nem azért, mert én csúnya lettem volna, hanem amiatt, mert Eszti sokkal jobban használta a kezében lévő lapokat. Sokáig áldásként éltem meg a barátságát, ami később fordult rá az átok felé vezető útra. Nem értettem, hogy egy ilyen gyönyörű és népszerű lány miért barátkozik ilyen jelentéktelen szürke kisegérrel, mint amilyen én voltam. De, amit már mások is mondtak nekem, igaznak bizonyult, így Eszter általam még inkább ragyoghatott fényében.

Az igazi arcát azonban csak én ismerhettem. Keveseknek nyílt meg úgy igazán, és én egyike voltam ezeknek az embereknek. Láttam, mi rejlik a smink mögötti álarc alatt, és akkor is ott voltam, amikor ezt a sminket leolvasztotta az arcáról a bánat és szomorúság. Egy sarokban kuporgott az a lány, akiért annyian rajongtak, ő mégsem fedte fel előttük az igazi arcát, hiszen az erős vakolat gátat szabott a valódi érzelmeknek. Eszter egyszer azt mondta, hogy a smink a legerősebb fegyvere, ami sosem engedi elgyengülni.

Végül nekem lett elegem Eszterből, aki sosem merte megmutatni valódi énjét, és csak eszközként használt a kis játszámáihoz, megpróbált kötélen rángatni, mint egy palimadarat, csúnyán kihasznált, de mielőtt eldobott volna, én szabadultam meg tőle. Örökre.

Nyitókép:Shutterstock