A harminc valahogy az én fejemben egyfajta vízválasztó. A húszas éveim elején még kislánynak éreztem magam, aki sok esetben mit sem tudott a világról. Pár évvel később már öntudatra ébredtem és megkezdtem botladozó lépteimet a nagyvilágba, s ahogy telt az idő egyre magabiztosabban mozogtam a felnőttek életében.
Aztán beköszöntött az a bizonyos harminc, amely számomra azt jelentette, hogy lányból igazi nővé váltam.
Ekkorra rengeteg dolgot megtanultam már, mind magamról, mind a külvilágról. Például azt, hogy ne csak a fejemben és a szívemben, hanem az engem körülvevő anyagi világban is rendet tegyek. Ennek köszönhetően kiselejteztem a gardróbom nagyobb részét és felhagytam a teljesen felesleges shoppingolással. A húsz pár cipő helyett ma már beérem szezononként kettő - esetleg három darabbal -, mert bizony a minőség sokkal jobb választás, mint a mennyiség. Ugyanakkor azt is megtapasztaltam, mi az, ami elengedhetetlenül szükséges, amolyan „must have" számomra a harmincas éveimben.
Az első amivel nyitnék, az bizony az anyagi biztonság. Persze ez is mindenkinek mást jelent, de úgy vélem, hogy harminc felett egy nőnek mindenképpen rendelkeznie kell valamennyi félretett pénzzel, hiszen bármi történhet. Tönkremegy a mosógépem? Hirtelen fájni kezd a fogam, csengeni a fülem, káprázni a szemem és nem tudom – vagy nem akarom - kivárni, amíg sorra kerülök a körzeti orvosnál? Elveszítem a munkámat? Az ilyen és ehhez hasonló helyzetekben – amelyek bármikor, bárkivel megeshetnek – miből fedezem majd az extra kiadásokat? Talán kölcsönkérek valakitől? Nem! Én inkább tartalékolok!
Az, hogy ki mennyit tesz félre az egyéni döntés, de harminc felett nekem biztonságérzetet nyújt, ha van némi tartalékom,
amihez csak és kizárólag akkor nyúlok, ha vészhelyzet adódna. És az a cuki ruci a kirakatban vagy a csajokkal egy koktélozás nem számít annak!
Szerintem ez is egy elengedhetetlen, azaz „must have" dolog, harminc felett. Teljesen mindegy, hogy a sarki kisboltban adok el kiflit, gyerekeket tanítok, netán háztartásbeli vagyok.
Egy konszolidált fekete ruhára bármikor szükségem lehet,
legyen szó házassági évfordulóról (szingliknél randiról), állásinterjúról, színházi előadásról, partyról, hivatalos ebédről, ne adja az ég, egy temetésről... A kis fekete mindenhova jó!
A jelszó: csak semmi faxni! Egy klasszikus, egyszerű darabot érdemes beszerezni – hogy a kellő kiegészítőkkel tényleg bárhova fel lehessen venni. Lehet, hogy egy évben csak egyszer vagy kétszer viselem, de akkor, nagyon jó szolgálatot tesz.
Ez most lehet, hogy furán hangzik, de tényleg kell, harminc felett egy – vagy inkább több – normális pizsama/hálóing. Gondoljunk csak arra, mi van akkor, ha hirtelen kórházba kell vonulnunk? Lehet, hogy az otthoni alváshoz egy sima póló vagy a mesefigurás, cuki pizsi is megfelel, ám egy kórteremben szerintem nem csak én érezném magamat kellemetlenül ilyesmiben. Ahogyan egy céges, ottalvós csapatépítőn vagy egy csajos hétvégén sem árt egy „rendes" hálóruha. Persze, ez is egyéni ízlés és tolerancia kérdése, de nekem komfortosabb lenne ilyenkor egy szép, felnőtt hálóruhában álomra hajtani a fejemet, nem pedig egy bugyi-kistrikó kombinációban.
Na, ez is olyan felesleges luxusnak tűnhet és lehet, hogy valakinek az is – az eddig említett összes többi dologgal egyetemben -, de a magam részéről úgy gondolom, hogy ebben a korban már megérdemlem, hogy ha elutazok valahova – netán a fentebb említett kórházba kell bevonulni -, akkor
ne egy szatyorba vagy egy szakadt, nagymamától örökölt bőröndbe kelljen csomagolnom.
Nem kell itt semmi extrára gondolni egyébként, csak jó, ha a szekrény mélyén lapul egy olyan utazótáska, amelybe kényelmesen beleférnek a holmijaim és még a stílusomhoz is passzol.
Végül, de nem utolsó sorban, harminc felett én mindenképpen szerettem volna, ha a rengeteg – és tényleg rengeteg! - bizsum mellett akad egy-egy klasszikus ékszerem is. Megint nem kell elrugaszkodni a valóságtól, tehát
nem öklömnyi drágakövekre és ujjnyi vastag aranyláncokra gondolok.
Ám egy elegáns karkötőbe, egy ízléses pötty- vagy karika-fülbevalóba, egy vékonyka láncba egy szép medállal - mindezt nemes anyagokból és finom kivitelezésben - szerintem érdemes befektetni. Már azért is, mert ezek tényleg befektetések és amellett, hogy szépek és időtállóak – akár nagymamaként majd családi örökségként is továbbadhatóak - bármi történik, aranytartalékként is funkcionálhatnak.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.