Jó dolog ez a home office, de már hiányzik a régi életem...

Őszintén? Az iroda az első pár hétben kicsit sem hiányzott. Élveztem, hogy elég volt munkakezdés előtt fél órával kikelnem az ágyból, no smink, no ember-kompatibilis ruházat és frizura. Otthoni kényelem, a legfinomabb kotyogós kávé, olcsó ebéd - a főzés talán egyetlen pozitívuma -, csendes és zavartalan munkakörnyezet. Egy idő után azonban elkezdtek hiányozni a sürgető, céltudatos reggelek, amikor kómásan ébredek, de egy óra elteltével, tip-top külsővel és kávétól felfrissült elmével kilépek az utcára. Sőt, még az irodai kávéautomata vizes, cukrot sosem látott íze is, az ebédlőben terjengő sokféle étel illata, a munkatársaim folyamatos csicsergése, a szünetekben kibeszélt magánéleti részletek, a légkondi megállíthatatlan ki-bekapcsolása, az ablaknyitási harcok, a „milyen szuper ez a felsőd/ cipőd" felkiáltások, a poénkodások... Hiába, ezeket nem pótolhatja se az e-mail, se a chat, de még a videóhívás sem.

Mivel számítógép előtt töltöm a munkaidőmet, óránként javasolt 10 perc szünetet tartani, ami jó, ha nem a telefon nyomkodásából áll, hiszen a szemet kell kímélni. Nos, elkezdtem tudatosabban kihasználni ezeket a kis munka-megállj perceket. Annyira szeretném azt írni, hogy rapid testmozgással töltöm a felszabadult időmet, de az igazság ennél sokkal lustább. Színezek. Vettem pár felnőtt színezőt, és nagyon rákattantam. Teljesen kikapcsol, szinte úgy hat rám, mint egy életerő elixír. Persze csak óvatosan, mert erősen el lehet benne veszíteni az időérzéket, épp ezért én mindig beállítok ébresztőt a telefonom.

Amikor belemerülök a munkába, teljesen kikapcsolom a körülöttem zajló történéseket, hangokat, de rájöttem, az otthoni csend rettenetesen zavar. Próbálkoztam zenével, ami az irodában rettentően jól esett, itthon azonban kicsit sem élvezetes. Most figyelj! Elkezdtem horrorfilmeket nézni – pontosabban fél füllel hallgatni. Halk-halk-sikoly-halk-halk-ordítás... Ritmust adott. Csak olyan horror szólt a háttérben, amit minimum kétszer láttam már - para fanként nem volt nehéz dolgom. Sőt, ezek közül is a kísértetes vagy darálós horror vált be leginkább. Egy idő után azonban már ez se volt elég.

Ekkor találtam vissza a kedvenc gaming csatornámhoz, de most egy teljesen más oldalát kezdtem feldolgozni. Alapvetően imádom azokat a videojátékokat nézni, amik hasonlóak egy filmhez. Van sztori, szép vagy érdekes a grafika, párbeszédek zajlanak, akár történetet befolyásoló döntéseket kell benne hozni, és egy végtelenül szórakoztató játékos játssza. Ezekre azonban figyelni kell, tehát mást kellett keresnem, aki pedig keres, az talál. A szinte csak ellenségek lemészárlásából álló játék a lehető legjobb háttérsusmorgást szolgáltatja, legalábbis személyes tapasztalataim ezt mutatják: csak benyomok egy jó pár órás, ilyesmi jellegű YouTube videót, majd harci kiáltással - „Pisti, gyilkold az ellent!" – elkezdem a munkát.

Így telnek tehát a home office-s napjaim: színezéssel és egy hentelős videojátékokkal játszó fiatal férfival. Iroda, üres asztalaid teljesen kikészítenek! Hiányzol!

Székely Emese

Nyitókép: Shutterstock