Már a legelső benyomás is elképesztő. A reptér akkora, mint egy falu, szó szerint taxik járnak benne, az egész épület - a környezetvédelem jegyében - hűvösre van hűtve, majd kilépve az utcára megcsapja az embert a 38 fokos forróság.
A városban sétálva egészen szürreális élmények értek. A díszgyep minden egyes fűszála milliméter pontosan vágva, minden tökéletes, legfőképp pedig mindenből árad a meghatározó és már-már esztelen luxus.
Dubai alig van kapcsolatban a világ valóságával, például egészen abszurd az, hogy egy bevásárlóközpontban szó szerint hat luxusórabolt legyen egymás mellett. Több ezer óra várja a gazdáját, és nagy részük többe kerül, mint egy átlagos magyar család egész éves költségvetése.
Természetesen nem maradt ki a Burj Khalifa, a világ legmagasabb épülete, ami öt perc erejéig valóban hihetetlen látványt nyújt, majd az ember már el is felejti. A másik dolog, ami emlékeztet az építészet remekeire, egy makett, ami a világ következő legmagasabb épületét mutatja be, jövőre már kész is lesz - a mostani bajnok szimpla irodaháznak tűnik majd mellette.
Közlekedés közben teljesen átlagos látvány, hogy fél-egymilliárd forintnyi autócsodák gurulnak az utakon. Minden a "leg" és a "még legebb", de csak rövid ideig, hiszen hamarosan jön a következő legjobb széria, majd megint valami más.
Az ipari nagyságrendben űzött luxust persze nem könnyű fenntartani. A már említett, falunyi reptéren hamar kiderül, hogy kik is azok a szorgos (rab)szolgák, akik lehetővé teszik, hogy hetente felépüljön egy új felhőkarcoló, és minden mindig úgy nézzen ki, mintha gyufásskatulyából húzták volna ki. Feketék és ázsiaiak százai áramlanak a városba minden egyes nap, hogy fenntartsák Dubai álmának színpadát.
Azért, hogy legalább néhány óra erejéig mindenki úgy érezhesse, hogy az élet gondtalan, csupa szépség, méregdrága parfümökkel illatosított csoda, és soha semmilyen rossz nem történhet.
Az már más kérdés, hogy a színpad mögötti munkások pontosan hol és hogyan élnek, milyen gyakran láthatják szeretteiket - de ez olyasmi, ami egy luxusterepjáró volánjától egy luxusruhabolt bejáratáig megtett három méteren át meg sem fordul a helyiek fejében, és nem is igazán érdekli őket. Mindemellett az emberek kedvesek és barátságosak, még akkor is, amikor nem kötelességük körülugrálni a látogatókat. Mindenki nyugodt, a pokoli forróságban nincs is más választásuk.
Dubait látni kell. Egyszer.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.