Ha valaki azt mondja nekem, hogy januárban olyan narancsfákat fogok látni Barcelonában, amikről fürtökben lógnak az öklömnyi gyümölcsök, akkor kiröhögöm. Ehhez képest lépten-nyomon narancsfákba botlottam, de a látszat néha csal: leszedtünk egyet, és szinte gyermeki lelkesedéssel ugrottunk neki (négyen) annak az egy szem narancsnak, de olyan brutál savanyú volt, hogy bármelyik citrom sírva fakadt volna szégyenében. Na, ezen a ponton rájöttünk, hogy mások miért nem szedik le őket a fáról januárban...
Arra sem voltam felkészülve, hogy Barcelonában szabadon repkednek a papagájok, és óriási fészkeket raknak mindenfelé. Hihetetlen volt látni, hogy ha kaját dobok a földre, akkor a zöld madarak vad pogózásba kezdenek a helyi galambokkal a szalámis szendóm maradékáért.
A La Rambla Barcelona egyik leghíresebb sétálóutcája, olyasmi, mint Budapesten a Váci utca. Innen nyílik a város leglátványosabb piaca, a La Boqueria, ahol minden stand úgy néz ki, mintha a Mennyországból pottyantották volna le.
A húspultokban illatozó sonka és kolbász különlegességek sorakoznak, a fűszereseknél piros, zöld és sárga fűszernövények, a sajt standokon pedig olyan választék tárult elém, amit elsőre nem is bírtam felfogni. Nem beszélve azokról az egyéb egzotikus gyümölcsökről, amiket eddig csak a Google keresőben láttam.
A smoothie-k kedvelői a Paradicsomban érezhetik magukat, ugyanis szinte minden létező gyümölcs és zöldség kombinációból italt készítenek - amik nem mellesleg elképesztően finomak és egészségesek is. Ám a piac a tengeri herkentyűk szerelmeseinek is kedvez: számtalan hal, rák és kagylófélét lehet megkóstolni, amik garantáltan frissen kerülnek a pultokba - ugyanis amiket én láttam, azok még frankón mozogtak.
Minden városban vannak bizonyos "kötelező nevezetességek", amiket ha ott jársz, meg KELL nézned. Így voltunk mi is a Casa Batllóval, illetve a Casa Milával.Mindkettő Gaudí nevéhez fűződik, aki úttörőnek számít az építészet világában. Mindkét épület olyan különleges formavilággal rendelkezik, mintha már-már a fizika határait súrolnák.
Földi halandó számára szinte érthetetlen, hogy ezek a fantasztikus épületek mitől és hogyan nem dőlnek rá az emberre. Természetesen a valóságban ettől nem kell tartani, ez csupán optikai csalódás. A furcsa formavilág mellett a káprázatos mozaikdíszek is Gaudíhoz köthetőek. A Casa Batlló gyakorlatilag úgy fest, mintha töredezett szivárvánnyal lenne beborítva.
Természetesen a Güell Park sem maradhatott ki a látnivalók sorából, ami szintén hozza a Gaudíra jellemző építészeti tulajdonságokat. Csodálatos ötvözete az építészet és a természet találkozásának - melynek köszönhetően olykor olyan érzésem támadt, mintha az épületek maguktól bújtak volna elő a földből.
Gaudí temploma gyakorlatilag mindenben különbözik azoktól a templomoktól, amiket eddigi életemben láttam. A Sagrada Famíliát 1882-ben kezdték építeni, ám a tervek bonyolultsága miatt még a mai napig is építés alatt áll - és a tervek szerint 2026-ra fogják teljesen befejezni. Nem véletlen, hogy már most a világ legnagyobb bazilikájaként emlegetik.
Az épületet minden irányból óriási üvegablakok ölelik körbe, amelyek a szivárvány összes színében pompáznak. Amikor keresztülmegy rajtuk a napfény, az egész teret színáradattal tölti meg, ez pedig olyan látvány, amihez hasonlót el sem tudok képzelni. Azt hiszem, ennyi fényképet egy helyen még sosem készítettem, de egyszerűen az volt az érzésem, hogy minden négyzetcentiméterét meg akarom örökíteni - arra az esetre, ha esetleg többé nem láthatom élőben.
Kipróbáltuk a lanovkát, ami gyakorlatilag egy kötélpályán haladó, nagykabinos ingaüzemű felvonó. Iszonyat izgalmas, ugyanis a kötélpálya egyik végpontja a Montjuïc hegyen található, a másik pedig La Barceloneta homokos strandján - vagyis konkrétan a tenger felett suhansz, érintve a Port Vell kikötőt.
A vízparton található végpontja egy 86 méter magas acéltorony, ahova lifttel lehet felmenni. Olyan a panoráma, ami miatt megéri leküzdeni a tériszonyt. Hihetetlen érzés ilyen magasságból szembesülni azzal, hogy a kikötőben álló óriási hajók felülnézetből nem nagyobbak egy hangyánál, ahogy a távolban elterülő kékség sem utolsó látnivaló. És attól eltekintve, hogy az acéltorony kicsit imbolyog, nincs is benne semmi ijesztő... :D
Ez az irodaház egy 38 emeletes, 144 méter magas torony, ami a város harmadik legmagasabb épülete. Alakját tekintve mindenféle túlzás nélkül egy vibrátorra hasonlít - tehát tulajdonképpen ez Barcelona saját bejáratú hímtagja. Mondjuk, az én tetszésemet nem a formájával nyerte el, inkább azzal, hogy esténként színesen világít, és fényjátékkal tölti meg a várost.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.