Bevallom, eleinte mindketten húztuk a szánkat. Csúnya dolog, tudom, mert ugye "ajándék ló" meg "más bezzeg örülne" - de egész egyszerűen nem ilyen nyaralást terveztünk. Nem erre volt szükségünk, ráadásul pont rossz időt jósolt az előrejelzés. A pénzt viszont nem lehetett visszakérni, úgyhogy lemondtuk a hétvégi programunkat, és Schladming felé vettük az irányt. Úgy döntöttünk, ha már erre cseréltük a vágyott utazást, akkor kihozzuk belőle a legjobbat, és végül tényleg meg is tettük. A szokatlan élmény minden várakozásunkat felülmúlta.
Számomra az épített környezet - bármilyen gyönyörű is - nehezen veszi fel a versenyt azzal a képpel, amit maga a természet alkotott. Itt ráadásul nem kell a tengerre néző szobáért sem harcolni. Valósággal körülölel a táj, benne vagy a szívében, mindegy, merre fordulsz. Sőt, még csukott szemmel is folyton érzed az illatát, hallod a hangját. Az élővilág pedig lenyűgöző: nemcsak az erdei állatok és növények, de a bájos alpesi tehenek és lovak is elragadóan festenek a tájban.
Jó, hát nyilván nem sokan szeretnek ezer méter felett strandolni. Ugyanis a hegyi tavak mind hidegek. Már úgy értem, hogy elviselhetetlenül, nagyon-nagyon hidegek. Szerintem nincs élő ember, aki kibírja. Viszont pont emiatt gyönyörűek: elveszel a sima, háborítatlan víztükör kékségében. Ha pedig végre elengedi a tekinteted, akkor a hegyek rikító zöld, gyógynövényillatú fellegében találod magad.
Nekem alig volt kedvem elindulni lefelé. De csak azért, mert akkor még nem tudtam, mennyire megéri. Hiszen a hegyek oldalát számtalan vidáman csobogó, kisebb-nagyobb vízesés szabdalja, ami csodásan romantikus keretet kölcsönöz a lemászásnak. Az utat pedig úgy kísérik a virágok és bogyós gyümölcsök, mintha a hegy minden arra járót meg akarna ajándékozni.
Az ugyan vicces, hogy minden tele van téli sportfelszerelésekkel, és ilyen boltok kirakatai között sétálsz egy szál nyári ruhában - de sok előnye is van annak, hogy a síparadicsomokban nyáron is megmarad egy kicsit a tél. A nagyobb hegyek felvonói működnek, így bármikor eltávolodhatsz a nyár izzasztó valóságától. Ha pedig egy gleccsert választasz úti célul - amit még ilyenkor is csillámló hó borít - valóban a télbe érkezhetsz meg. A Dachsteinen még arra is lehetőségünk volt, hogy 6 méter jég alatt, ezer színben pompázó jégszobrok között sétáljunk egy barlangban.
Elég elborult ötlet olyan helyre menni nyáron, ahova télen szokás - de pont ez volt a szerencsénk. Olyan érzés, mint amikor a nagyvárosból jársz vidékre dolgozni, és ellentétesen mész a tömeggel. Nem volt kihalt, de nem is volt sehol sor, várakozás vagy tolakodás. A hotelben 3 nyugágy is jutott egy emberre, és akár egész nap ülhettünk volna a jakuzziban, mert mindenki elfért, aki használni akarta. Az éttermekben - ahol minden helyi, házi és bio volt - kipihent és jókedvű dolgozókkal találkoztunk, akik percek alatt teljesítették a rendeléseket.
Ráadásul végül az időjárás is kegyes volt hozzánk, ezért ki tudtuk használni a rendelkezésünkre álló napokat. Az Alpok mindent megtett, hogy megmutassa a legszebb nyári arcát és szerelembe ejtsen. Nálam sikerrel járt, ezentúl biztos, hogy nem csak akkor gondolok majd rá, ha snowboardozni vágyom.
Nyitókép: Sáray Dorottya saját képe
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.