Nagy utazó vagyok - jelenleg kis pénztárcával, még kevesebb szabadsággal. De még így is szerettem volna hódolni kedvenc hobbimnak, ezért nagy gondolkozás előzte meg a tökéletes - és elérhető - hétvégi úti cél kiválasztását.
Szerencsére már kelet-európai országokba is indulnak fapados járatok. Ami azért jó, mert ellentétben egy Róma, Nápoly, Barcelona úti céllal, a balkáni desztinációk nem kerültek többe, mint egy Debrecen - Budapest retúr vonatjegy (a mi repülőjegyünk konkrétan 6000 forint volt oda-vissza). Hosszas válogatást követően végül Bosznia-Herczegovina fővárosára esett a választás.
Mikor megemlítettem valakinek, hogy megyek Szarajevóba, az alábbi kérdésekkel szembesültem:
- Nem fognak téged ott lelőni?
- A szerveidet nem veszik ki a határon?
- Nem kell oda oltás?
- Miért mész te háborús övezetbe?
Amikor a sokadik ilyen kérdést hallottam, már én is elbizonytalanodtam. Valóban jó ötlet volt ide eljönni, vagy csak a barátaim nincsenek tisztában a dolgokkal? A végeredmény engem is meglepett.
Pénteken a kora délutáni órákban érkeztünk meg Szarajevóba. Már a repülőtéren visszaköszönt a kora 90-es évek hangulata, mintha megállt volna az idő. Taxival mentünk be a repülőtérről a szállásunkig, ami a belvárosban volt, mindössze 15 euróért. Utólag tudtuk meg, hogy a kedvezőnek tűnő ár ellenére is lehúztak minket, állítólag elvittek volna 10 euróért is... A szállásunk egy éjjel-nappal nyitva tartó street foodos utca kellős közepén volt a városközponttól gyalog 15 percre. Makulátlan tisztaságú kis apartmant kaptunk mindösszesen 20 ezer forintért!!
Balkáni városnézés
Az első két nap felfedeztük Szarajevó belvárosát, a Baščaršija-negyedet, a bazárokat, a parlamentet, a városházát - melyet 2015-ben magyar támogatásból újítottak fel -, valamint a világ leghíresebb utcasarkát, ahol 1918. június 28-án meggyilkolták Ferenc Ferdinándot, és kitört az első világháború. Minden étkezésnél a helyi cevapcicit ettük, amiből egy kis adag kb. 500 forintban kerül. Igen, rajongunk a cevapciciért.
Mindként nap kb. 29 fokos hőség volt, amihez társult egy 90%-os páratartalom, így a nap végre úgy éreztük magunkat, mintha egy maratont futottunk volna le 10 perc alatt. Szó szerint bemenekültünk egy bevásárlóközpontba, hogy egy kis légkondicionált levegőt szívhassunk. Őszintén mondom, a budapesti plázák elbújhatnak mellette. Az 5 emeleten végig világmárkák boltjai sorakoznak, zsúfolásig tele vásárlókkal. Ők biztosan nem panaszkodnak a bérekre...
Az út talán legizgalmasabb részét azonban a vasárnapi napunk tette ki. Egy cukrászdában ülve ért minket a szerencse, hogy találtunk kocsit másnapra - mivel éppen a ramadán utolsó napja volt, ami ünnepnap az országban - mindezt 100 euróért és idegenvezetővel!!! Nagyon örültünk neki, főleg azért, mert kicsit tartottunk attól, hogy egyedül vágjunk neki a nagy balkáni valóságnak.
Egy bosnyák, muszlim vallású anyuka kísért minket utunkon - méghozzá a szabadnapján. Útközben rengeteget mesélt a gyerekkoráról, a háborúról, arról, hogy hogyan vészelték át a szörnyű éveket, hogy szerzett barátokat az ENSZ katonák közt, és miért éli úgy az életét, mintha az lenne az utolsó nap az életében. A története vége felé már szóhoz sem jutottunk.
Első állomásunk a Kravica-vízesés volt. A cikk címe itt köszönt vissza, hiszen ki teheti meg azt pár ezer forintból, hogy egy vízesés alatt fürödjön? Bárki! Leírhatatlan élmény volt előtte úszni, habár a víz kissé hideg volt, megérte.
Következő állomás Blagaj volt. Blagajban a Buna folyó eredője mellett található egy muszlim kolostor, melyet az 1500-as években építettek közvetlenül a sziklafal mellé. Mai napig zarándokhelynek minősül, nőknek csak térdet és vállat eltakaró ruhában, valamint fejfedővel lehet belépni.
Utunk utolsó állomása Mostar volt. Mostar 2005 óta a UNSECO világörökség része. Főbb látványossága az Old Bridge, ami a Neretva folyó felett ível át. 1993-ban sajnos egy horvát tank pár óra alatt lerombolta, és csak 2004-re sikerült újjáépíteni (többek között magyar segítséggel).
És, hogy válaszoljak a leggyakrabban feltett kérdésre: "És biztonságos???" Mi a ramadán idején betértünk egy angol pubba, ahonnan éjfél után sétáltunk haza a Despacitót énekelve. Szerintem biztonságos.
Szentpétervár - Olyan "orosz" az egész!
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
