Premenstruációs szindróma... Elég komoly elnevezéssel illették az aljas pitiánert. De megérdemli, mert nagyon alapos. Ha valakit meglátogat, hipp-hopp kipakol a bőröndjéből, és a legváltozatosabb tünetekkel "ajándékozza" meg.
Velem eleinte visszafogott volt: kis rosszkedv, has szurka, némi soron kívül felfalt csoki szelet. Majd vérszemet kapott, egyre inkább éreztetve a hatalmát. Most már menstruáció előtt 8-10 nappal kopogtat. Olyan szédüléssel sújt néha, hogy a Woodstock-ban betépett tinik irigyelték volna, és olyan hányingerrel, mintha az iroda szőnyege egy Karib-tengeren úszó hajó padlója lenne. Szinte várom, mikor kiált fel valahonnan Jack kapitány, hogy "Vitorlákat felhúzni, koszos csürhe!"
A lelki egyensúlyom szeszélyes imbolygásra vált egyensúly helyett. Úgy érzem, nincs normális ruhám, gáz a hajam. Lehangol, ha nem süt a nap - vagy épp az, ha vakít... Melegem van, mint egy szegény jegesmedvének, akit kérdezés nélkül nyaralni vittek a Kanári-szigetekre.
A kezdeti "megkívántamegycsokit" érzés pedig napokig tartó "bármitfelfalnék" állapotba ment át. Olyannyira, hogy a férjem és a fiam bizalmatlanul méreget, ha meg akarom simogatni a tengeri malacot...
Szóval, betelt a pohár. Utánajártam néhány fogásnak, és felfegyverkeztem:
Egyelőre ennyi, de szívesen fogadok tanácsokat. Ti hogyan élitek túl a PMS napjait?
Nyitókép: Shuttertsock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.