Így készülj fel "szakszerűen" egy nyaralásra!
Minden nyáron eszembe jutnak gyerekkorom családi nyaralásai. Az a semmivel össze nem téveszthető érzés. Az őrült várakozás, a hajnali ébredés, a suttogás a lépcsőházban, egy rigó előadása a parkolóban a platánfán, miközben apám bőröndöket gyömöszöl a csomagtartóba.
Anyám szalvétába csomagolt rántott húsos szendvicsei az útra és a gondtalanság felhőtlen érzése. Gyerek fejjel soha nem gondoltam bele, hogy mi minden bújik meg egy-egy emlékezetes családi vakáció hátterében. Csak élveztem minden percét. Nem sokat törődtem a szüleim zsörtölődésével vagy aggodalmaival. Nem érdekeltek az apró részletek, sodródtam az élménnyel, és hagytam, hogy körülvegyen a gondoskodás.
Most, hogy családom van, egy kicsit átértékelődött bennem a nyaralás fogalma. Nem olyan nagy cucc, igaz? Ugyan, mi kell hozzá?
Első lépés: a kifárasztás
Nem kell mást tennünk, mint kiválasztani a megfelelő ár-érték arányú helyszínt. Nagyszerű lehet heteken keresztül vitatkozni azon, hogy kinek mi a megfelelő. Ebben az a jó, hogy ha kellően kifárasztjuk egymást a balhézásban, akkor a végén szinte bármi jöhet. Néhány "nekem tökmindegy" vagy "akkor dönts te" után vissza is kanyarodhatunk a legelső ötlethez.
Második lépés: a képességfelmérés
Itt és most kiderülhet, hogy ki mire képes. Nekem például - mint kiderült - az autópálya matricák és kompjegyek beszerzéséhez egyáltalán nincs tehetségem. De remekül tudok szállást foglalni és utasbiztosítást intézni. Útvonal tervezésről hallani sem akarok, de szívesen elmerülök a helyi kulturális látnivalók tengerében - amiknek a háromnegyedéhez egyetlen családtagom sem akar majd eljönni velem.
Harmadik lépés: az aggodalom
Itt derül ki, hogy kinek járt le éppen az útlevele/személyi igazolványa. Egyben arra is fény derül, hogy a fél országnak is pont most járt le, mert képtelenség a hivatalba időpontot szerezni. Lássuk be, kell az izgalom!
Negyedik lépés: a lista
Ciki a lista, de hasznos! Itt kerülnek képbe a kinőtt fürdőruhák, az eltűnt búvármaszkok, úszógumik és egyéb dolgok, amik csak akkor nincsenek meg, ha keressük őket. Pedig esküszöm, hogy karácsony előtt láttam valahol, amikor a kültéri izzókat kerestem!
Ötödik lépés: a fullpara
- "Biztos, hogy itthon felejtünk valamit!"
- "Miért nem pakol senki rajtam kívül?"
- "Mosd el azt a tányért, itt fog büdösödni egy hétig!"
- "Most ilyen szendvics lesz, majd megszereted!"
- "Amit eddig nem raktál el, az nem is fontos!"
- "Mondtam, hogy külön pakold, ami az útra kell!"
- "Kihúztad a vasalót?"
- "Ez kurvaélet, hogy nem fér be!"
És végül hatodik lépés: az indulás
Elindul a csimbum cirkusz, rogyásig megpakolva a csomagtartó. A gyerekek között megy a vita, hogy ki hol üljön - mintha nem lenne tökmindegy, hogy a bal vagy a jobb oldalon helyezkednek el a hátsó ülésen. Ezután mindenki elcsendesedik, kifelé bámul az ablakon, és csendben elmereng magában. Egészen az első megtett 10 kilométerig, amikor elhangzik először a bűvös kérdés: "Mikor érünk oda?!" És innentől sínen vagyunk! Hurrá, nyaralunk!
Nyitókép: Shutterstock