Azt hittem, Budapest a világ közepe - aztán leköltöztem Szegedre!

A nulla kilométerkő mellett nőttem fel, a Lánchíd, a budai Vár és az Alagút szomszédságában. Ennél belvárosibb, "ősbudapestibb" (és szerencsésebb) már nehezen lehet valaki. Én vagyok az, aki kijavítgat mindenkit, aki Pestnek hívja Budapestet.

Nem dicsőség, hogy egy belvárosinak minden vidék, még a peremkerületek is. Bunkó módon röhögünk azon, hogy kell-e vízum a tizenhatodik kerületbe, és annyira sznobok vagyunk, hogy ha elhagyjuk a várost, akkor maximum a balatoni nyaralóig megyünk az M7-esen, vagy Szentendrére sétálni kicsit. De azért mi is tudunk röhögni saját magunkon.

Pár évvel ezelőtt nem is tudtam róla, hogy dél-magyarországon létezik egy apró ékszerdoboz. Kezdetben még cikiztek a barátaim, amikor elhagytam szeretett fővárosunkat, hogy "vidéki man" lettem, de amint meghallották, hogy Szegedről van szó, mindenki lelkesedni kezdett. "Ja, hogy Szeged? Az más. Szeged az gyönyörű. Szeged klassz hely. Szeged az kurva jó!" Mindenki ezt mondta, aki akár csak egy napot is eltöltött itt.

Forrás: Shutterstock

De mitől is annyira szuperjó?

Például van rendes, igazi tömegközlekedés, ami a vidéki városok többségében azért hiánycikk. Őrületesen cuki a villamos, az egy szem kocsijával, meg a troli azzal a pár megállónyi útvonalával, ami igazából gyalogosan is megtehető. Az autózás is stresszmentes: békésen csordogál mindenki a körúton, dudaszó nélkül. Ha parkolsz, vagy tolatnod kell (ügyetlen női sofőrként), tutira felbukkan valaki, és felajánlja a segítségét.

Vannak gangos bérházak, körfolyosóval, ami külön öröm a budapesti szívnek. A belső kertben viszont nem macskapisi és sitt van, hanem igazi belső kert, fügefa, libikóka és hinta. A miénkben él egy liba is, Bandi, akit eredetileg eladásra szántak, de a szomszéd néni úgy megszerette, hogy elsírta magát, amikor el akarták vinni. Így Bandi maradt, házőrzőként funkcionál, és gágog az idegenekre. A lakók néha összegyűlnek a gangon, és a korlátra hajolva beszélnek hozzá. Jelenleg társat keresünk neki a Szegeden láttalak csoportban...

Megvan benne a belváros pezsgése, de egy vidéki falu hangulata is. Az egyik pillanatban még csini magassarkú cipőket shoppingolsz a két bevásárlóközpont valamelyikében, de tíz perccel később már térdig sárosan ügethetsz egy dagi kancán, vagy a barátnődéknél ebédelhetsz családi körben - miközben a kapirgáló tyúkokat nézed az udvaron.

Folyamatos pörgés van: egymást érik a színvonalas gasztronómiai és zenei fesztiválok. Szinte minden hétvégére jut valami - ráadásul megfizethető áron. Jelenleg egy kávézóban ülök, ahol a fogyasztásom háromszázötven forintra rúgott (kértem egy narancslevet a kávémhoz).

A belvárosi, neoreneszánsz Anna-fürdőben egy ezresért éjszakai fürdőzhetsz, szaunával és gőzzel. Sőt, nyugdíjas orosz maffiózó stílusban lejátszhatsz egy parti sakkot a mozaikcsempés gyógymedencében ülve.

Forrás: Shutterstock

A Hungi Vigadóban egy patinás, századfordulós szálloda épületében egy gyorséttermi menü áráért háromfogásos ebédet szolgál fel a pincér kávéval és házi limonádéval. A hely éjszakára diszkóvá alakul, szóval, ha vacsorára érkeztél, akkor nem is kell továbbmenned, ha egy kicsit bulizni akarsz.

Attól függetlenül, hogy ez egy város, mégis mindenki barátságos és nyílt, mint egy faluban. Még le sem költöztem, csak ismerkedtem a környezettel, és máris három emberhez volt lakáskulcsom, hogy biztosan legyen hol aludnom. Hihetetlen, hogy bekopognak a szomszédok, hogy hoztak egy tál epret vagy egy szelet tortát, és ha éppen buli van a kertben, akkor kihívnak egy sörre. És sok helyen találkoztam azzal, hogy rendezni akartam egy szolgáltatás díját, és csak legyintettek, hogy: "Majd kifizeted!" El voltam ámulva, hogy még létezik ilyen bizalom az emberek között!

Szeged egy igazi csoda. De tényleg. Minden megtalálható, amitől város egy város, és mégis benne van a vidéki élet bája, amitől úgy igazán otthon érezheted magad "pesti gyüttmentként". Ez az a hely, amiért egy megrögzött fővárosinak is megéri váltani.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek