Szentpétervár - Olyan "orosz" az egész!

Nem ismerve a terepet - és a nyelvet sem - a szervezésben utazási irodára hagyatkoztunk. A szervezett utak szerencsére már nem az emlékeimben mostohán élő "loholj az esernyő után" típusú csordás szenvedések. Hanem annak biztosítékai, hogy a történelem tudásod teljes felfrissítésével, észbontó történetekkel, hasznos tippekkel - mindezt profi bluetooth-os készüléken hallgatva - fedezed fel a várost és látnivalóit.

A két és fél órás repülőút egyenesen Szentpétervárra röpített. Amint megérkeztünk, megkezdődött a ráhangolódás az országra. Ahogy haladtunk a város 12 autópályájának egyikén, a buszban orosz nyelvű zene szólt, az ablakon kitekintve pedig azt láttuk, hogy az éjszaka közepén aszfaltmunkások indokolatlan helyeken ástak lyukakat.

Ami először elkápráztatott, azok a grandiózus méretek voltak. A kétszer négy sávos utak között kisebb pesti park méreteivel vetekedő zöld területek, megszakítva egy-egy Felvonulás térnyi körforgalommal. A belvárosba menet lassan megemésztettük az ország méreteit, azaz hogy - Hallsatt-tal ellentétben - itt határozottan volt hely építkezni!

Sőt, mi több, az 5 millió főt számláló Szentpétervár a rend és a tisztaság birodalma. Egy budapesti látképhez szokott embernek még a graffitik hiánya is azonnal szemet szúr. Nehezen lehetne leírni, hogy mi mindent nyújt Szentpétervár, de az biztos, hogy azzal nem lövök mellé, hogy lélegzetelállítóan MINDENT, egy kis orosz csavarral:

Több ezer férőhelyes Moszkva névre keresztelt szentpétervári szállodát, 30-as átmérőjű ereszcsatornával, beépített metrómegállóval, ijesztgető szemetessel és kilátással a Tyihvini temetőre, amely Csajkovszkij és Dosztojevszkij sírját őrzi.

Múzeumokat, köztük az Ermitázst, körülbelül 10 évnyi tárlatlátogatásra elegendő műkinccsel (ha minden darabjára csupán egy percet szánunk), a Sixtus-kápolnára hajazó folyosóval, ahol I. Erzsébet orosz cárnő 4000 db-os ruhatára még csak vár a sorára - nevezetesen arra, hogy kiállításra kerülhessen.

Kastélyokat kívül-belül aranyba "mártva", Versailles-i méreteket öltő szökőkutakkal és Puskin verseit ihlető környezettel.

Borostyánt, amit akár meg is szerezhetsz 120 rubeles fülbevalóként, vagy gyönyörködhetsz benne 125 millió dollár értékű terem formájában - amit még csak le sem fényképezhetsz.

Pravoszláv székesegyházakat belül 7000 négyzetméteres mozikkal, házasodni készülő csipkébe és szőrmébe burkolózott násznéppel, orgona helyett a papok öblös énekével és a várostól már 50 kilométerre látszódó aranykupolával.

A Névát, 22 felnyíló híddal, a Finn-öböl és a Ladoga-tó kapcsolatában. Néhol 600 méter szélesre nőve, máshol holland vidéki romantikát idéző kanálisra szűkülve - harmonika szóval kísérve.

Azt érezni, hogy (habár eddig nem tudtam, hogy milyen is az pontosan) ilyen lehet, amikor valami olyan igazán "orosz", правда (ugye)? Ugye!

Nyitókép: Shutterstock