Elveszett a személyiségem a két réteg alapozó alatt: smink nélkül már nem is vagyok jó nő?

Vajon attól leszünk igazi nők, hogy sminkelünk? A több réteg vakolat és a vörös rúzs tesz minket szexivé? Én sokáig így gondoltam. Majd 30 éves koromig nem mertem kilépni smink nélkül az utcára. Még a sarki kisboltba is minimum az alap kötelező volt - ami korrektorból, szemöldökceruzából, szájfényből és szempillaspirálból állt. Azonban 20-as éveim vége felé én is rájöttem, nem feltétlenül a "ruha teszi az embert". 

Sosem szerettem smink nélkül elhagyni a házat. Mindig is a több réteg vakolat híve voltam- sokáig azt hittem, ezzel teszek jót a nőiségemnek. Úgy gondoltam, ettől leszek igazán vonzó és szexi valaki számára, illetve az is fontos szempontnak bizonyult, hogy senki ne lássa a ragyáimat és a piros hegeimet, melyek a tinikori pattanásos időszakaimból maradtak vissza. Sokat gondolkodtam az utolsó szakításomat követően azon, vajon miért nem merem senkinek megmutatni a természetes arcomat? Ez a felismerés akkor érkezett hozzám, amikor épp gyászoltam az akkori exemet. Még szerelmes óráink felhőjében azonban az is nehezemre esett, hogy kora reggel smink nélkül lásson engem. Sosem mertem megmutatni, ki is vagyok valójában. Saját gátlásaim miatt persze nem is szerethette meg igazán a lelkemet. Csak egy testet látott. Vékony, hosszú lábakat, csinos pofit, és persze az elmaradhatatlan vörös rúzst. Ebből persze hamar szakítás lett, aminek csupán egyetlen oka volt:

Amikor egyedül maradtam otthon a négy fal között, nem volt egyszerű felismerni, mennyire utálom magam a tükörben. Kezdjük ott, hogy a szemöldöktetoválásomat évekkel ezelőtt elszúrták, az arcom jobb oldala sokáig tele volt hegekkel, éppen ezért úgy véltem, smink nélkül nem vagyok szép látvány. Azonban a külsőségek mellett más traumák is feltörtek belőlem, akárhányszor megláttam a tükörképemet:

Folyton el akarjuk takarni hibáinkat, s tökéletesnek akarunk látszódni csak azért, hogy igazán érezzük, kellünk valakinek. Azonban ahelyett, hogy kényszeresen meg akarnánk felelni a világnak, próbáljunk meg befelé figyelni, és végre letenni az álarcokat. Ez persze sok idő - nekem sem ment egyből. Hisz oly sok feldolgozandó traumát hordozunk magunkban, amelyeket el kell engednünk. 

Saját magamból kiindulva azt gondolom, érdemes levetkőzni azokat a mélyen fájdalmas érzéseket, melyek nem hozzánk tartoznak. Ebben sokat segíthetnek a tükrös gyakorlatok, a naplóírás, vagy a meditáció is. Kipróbálhatsz egy-egy kihívást is, amikor is egy teljes hétig nem sminkeled az arcod. Meglepődnél, milyen csodát tudsz tenni saját bőröddel. Egy szó, mint száz, hidd el nekem, a nőiség nem külső tényezőkön alapul, sokkal inkább a lelkünk női oldalának megélésében találjukmeg ezt. Ami persze azt is jelenti, nem választunk többé kisgyermekes férfiakat magunk mellé, akik csak a csinos testet látják bennünk. 

Természetesen nem kötelező mindenről lemondani. Csupán elég annyi, hogy már nem undorodsz a saját önarcképedtől. Ha ezt sikerül elérned, nyert ügyes van, smink ide vagy oda.

Nyitókép: Shutterstock