Apámtól mindent elrabolt az alkohol, csak a szeretetemet nem...

Valamit motyogsz még arról, hogy te nem is. Én meg mondom, hogy semmi baj, jól van ez így, mindenkivel előfordul. Hazudok neked. Látod, most már ennyi év távlatából be merem vallani, ha hazudok. Igen, akkor is hazudtam, amikor azt mondtam, hogy a barátnőmnél alszom, pedig kiszöktem egy buliba. Akkor is hazudtam, amikor azt mondtam, sosem dohányoztam és még életemben nem kóstoltam alkoholt. Talán enyhítő körülmény, hogy kamasz voltam, ebben a korban pedig mindenki hazudik a szüleinek.

Amikor reggel kijöttem a szobámból, nagyon dühös lettem. Őszintén? Annyira felhúztam magam, hogy legszívesebben itthagytam volna az egész házat, úgy ahogy van, és soha nem jöttem volna vissza. Hirtelen szabadulni akartam ettől a tehertől, amit rám tettél. Miért ez jutott nekem? Miért kell ezt látnom? Miért, miért, miért?

Itt megálltam egy pillanatra. Én vagyok most a fontos ebben a történetben? Én vagyok ennek a főszereplője? Persze, hogy nem. A saját életednek te vagy a főhőse, és én csak mint egy mellékszál csöppentem bele. Persze kiszállhatok. Mondhatom, hogy köszönöm, ezt nem vállalom. Nem nekem való, méltatlan hozzám, vagy bármi más... De nem teszem. Hiszen te sem tetted. Te is ott voltál mellettem. Neveltél, vigyáztál rám. Megvédtél mindentől.

Egyidőben nagyon fájt, hogy ezt az életet választottad. Belefeledkeztél a vélt vagy valós sérelmeidbe, és azt gondoltad, ezzel majd megszabadulsz a démonaidtól. Tévedtél. Ezzel csak még nagyobb nyomorúságot szabadítottál magadra és ránk. A kezdeti fázis nem volt durva. Naponta 1-2 sör, alkalmanként egy pálinka. Anya már akkor figyelmeztetett: „Nézd meg! Iszik!" Kinyitotta a hűtőt, és megmutatta a behűtött söröket. Nagyot nevettem, mert 3 üveg volt benne. Semmi rosszat nem láttam ebben, és azt gondoltam, túlreagálja.

Néhány hónappal később a névnapomat ünnepeltük a barátaimmal. Emlékszel? A házunkhoz tartozott egy nagy udvar, szalonnasütővel. Kellemes búvóhely volt, senki nem látott ránk sem a házból, sem az utcáról. 17 évesek voltunk, a barátaim hoztak néhány üveg bort, és iszogattunk. Persze csak titokban, hogy te és anya ne tudjátok. Már mindenki be volt nyomva egy kicsit, amikor kijöttél egy üveg házi pálinkával és mindenkit végigkínáltál. Ilyen előtte sosem történt. Tiltottatok a buliktól, az alkoholtól. Én meg arra gondoltam: mennyire jó arc vagy, apa!

Próbáltam beszélni veled. Emlékszem, egyszer felhívtalak, és te sírtál. Azt mondtad, nem akarod ezt csinálni többet. Azt mondtad, hogy te nem az az ember vagy, akinek mutatod magad. Ígérted, hogy változtatsz, hogy holnaptól minden más lesz. De sajnos a holnap sosem jött már el...

Apa! Én nem haragszom rád.

Nyitókép: Shutterstock