"A szüleim szerintem örültek annak, hogy siketnek születtem”

A siket vagy hallássérült emberek azonban sosem szabadulnak meg ettől a rendellenességtől, ami lehet örökölt, de kialakulhat baleset, betegség vagy gyógyszer mellékhatásaként. Magyarországon közel 60 ezer hallássérült ember él a Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi, 2016-os felmérése szerint. Köztük döntő többségben vannak a nagyothalló emberek (több mint 52 ezer fő) és az adatok alapján feltételezhető, hogy az időskorban kialakuló halláskárosodás következtében ettől jelentősen magasabb a számuk.

A siketség ezzel szemben kevesebbeket érint, a legutóbbi kutatás alapján közel nyolcezer (7971) ember vallotta magát siketnek és sajnos a siketvak személyek száma is elég magas, 2135 fő. A nagyothalló emberek körében az idősek, azaz az ötven évesnél idősebbek vannak túlsúlyban, a siket lakosság körében mondhatni kiegyenlített az életkor szerinti megoszlás. A közel 60 ezer hallássérült ember soknak tűnhet, de az ország egészéhez képest mégis elenyésző szám, így bizonyos helyeken még ma sincsenek meg az egyenlő feltételek.

A SINOSZ, azaz a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének segítségével lehetőségünk volt interjút készíteni siket emberekkel, akik elmesélték, milyen volt a gyerekkoruk, milyen nehézségekkel szembesültek a tanulmányaik és az álláskeresés során, illetve beavatták a SHE.hu olvasóit abba is, hogyan tudnak ismerkedni.

Az általunk megkérdezett mind a négy ember siketen jött a világra, és szüleik számára azért sem okozott meglepetést vagy traumát gyermekük állapota, mivel ők maguk is siket emberek. Sőt többen is azt mesélték nekünk, hogy szerintük a szüleik még örültek is annak, hogy örökölték a siketséget.

Mindannyian emlékszünk saját gyerekkorunkra, a játszóterezésekre, a barátokkal töltött időre, a szülők óvó figyelmére, az óvodára, majd az általános iskolára. Nincs olyan gyerek, aki gond nélkül átvészelné ezeket az éveket, ám egy siket gyermek számára ezek az egyszerű dolgok, mint amilyen a tanulás is, közel sem olyan könnyűek.

Kétféle út létezik: egy siket gyermek vagy speciális óvodában és iskolában tanul, vagy halló társaival együtt folytatja tanulmányait.

"Olyan városban születtem, ahol nem volt speciális nevelési igényű, siket gyermekekkel foglalkozó intézmény. Ezért integrált bölcsődébe, óvodába jártam, később 3 évesen megkaptam cochleáris implantátumot, akkor sokat fejlődtem és áthelyeztek engem halló óvodába" – mesélte Klári, akinek kérésére a nevét megváltoztattuk. Hasonló tapasztalatokról számolt be két másik megkérdezett, ők is a műtéti beavatkozás után kerültek át halló közösségű intézménybe.

A változó közeg és az érzés, hogy mások, mint társaik, visszavethetik a gyermekek fejlődését, ám egyiküknek sem szegte kedvét a siketség, sőt, talán pont ezért még jobban szerettek volna teljesíteni. A születési rendellenességük miatt azonban több szakma és pálya sem jöhetett szóba számukra, és fel kellett adniuk gyerekkori vágyaikat. Ketten is érdeklődtek az állatorvosi hivatás iránt, de úgy tűnik, ez az út nem járható egy siket tanuló számára.

Az általunk megkérdezett siket emberek közül egy valaki még most is tanuló, a többieknek azonban sikerült elhelyezkedniük. Az álláskeresés azonban közel sem ment zökkenőmentesen. Mindannyian megtapasztaltuk már, milyen az, amikor egy vágyott állást nem mi kapunk, amikor még visszajelzés sem érkezik egy megpályázott pozícióra... nos a siket emberek sok esetben még az interjúig sem jutnak el, mert amint kiderül az állapotuk, rögtön bezárulnak az ajtók.

"Jelenleg nagyon nehezen vesznek fel a megváltozott munkaképességű személyeket, pedig nem értem, mert igenis a megváltozott munkaképességű embereknek van leginkább aranykezük, a legtehetségesebbek. Nekem is nehezen ment az álláskeresés, sok helyre nem akartak felvenni miután kiderült, hogy siket vagyok. Ez a hozzáállás számomra felháborító, mert nem adtak esélyt, hogy személyesen bemehessek interjúra, hogy bebizonyíthassam mire vagyok képes" – mondta Klári, aki a SINOSZ videóstúdiójában kapott munkalehetőséget.

Egy másik megkérdezett kitanulta az épületgépész technikus szakmát, jelenleg pedig egyéni vállalkozóként, víz-, gáz- és fűtésszerelőként dolgozik. A harmadik interjúalanyunkat Budapesthez köti a munkája, irodai ügyintéző, ám számára sem volt egyszerű az álláskeresés.

"Elég sok helyet megpályáztam és nem kaptam semmilyen a visszajelzést a siketségem miatt. Ezután protekcióval sikerült odakerülnöm a jelenleg munkahelyemre, ahol csak abban érzem hátrányát a siketségemnek, hogy kimaradok a kollégáimmal való társalgásból, és emiatt magányosnak érzem magam. A kollégáim belefáradtak abba, hogy külön mindent el kell mesélni nekem... kivéve a munkával kapcsolatos dolgokat, azokat természetesen elismétlik" – mesélte András, akinek szintén megváltoztattuk a nevét.

Ezt az érzést megerősítette Klári is, aki szüleivel együtt a tágabb családjában érzi néha hátrányát a siketségnek, mivel rajtuk kívül a többség halló ember. Az ilyen összejöveteleken sokszor lemaradnak a társalgásban, kimaradnak a közös nevetésből, mert nehéz követniük a beszélgetés fonalát.

Virágzik a társkeresők piaca, szinte mindenki megtalálhatja a saját szubkultúráját, ám a siket emberek számára ez is nehezített terep. Ahogy egyikük mondja, a siketség láthatatlan, és egészen addig, amíg nem kezd jelelni, vagy nem kerül olyan helyzetbe, ahol nyilvánvalóvá válik, hogy nem hall, nem derül ki az emberről, hogy siket. A társkeresés és a randizás során viszont ez az egyik első dolog, amit tisztázni szoktak.

Többen is kipróbálták már, milyen halló emberrel ismerkedni, ám egyikük sem ilyen partner mellett találta meg a boldogságot.

"Nem volt semmilyen konfliktus a halló randipartnerekkel, csak egyszerűen nem lehetett felszabadultan jól érezni magam. Nem voltam az igazi, nem voltam önmagam. Nagy százalékban siket és nagyothalló emberekkel ismerkedem, akár külföldiekkel is, a modern technológiának köszönhetően minden nyitva áll előttünk" – mondja András, aki gyerekkora óta ismeri jelenlegi, nagyothalló párját.

Klári már öt és fél éve él párkapcsolatban hozzá hasonlóan implantált, siket kedvesével, akit a szakközépiskolában ismert meg. Ő is kipróbálta a társkeresőket, chatelt halló fiúkkal, kellemes is volt velük írásban beszélgetni, de akárcsak András, Klári sem érezte igazinak a dolgot.

Nyitókép: Shutterstock