Weisz Fanni: "Már a siket iskolában megtanultuk, hogy a hallónak mindig igaza van"

Weisz Fannit az egykori köztársasági elnök, Áder János újévi köszöntőbeszédében ismerhette meg az ország. A fiatal lány idén töltötte a harmincat és már önmaga jogán is ismert, de nem akar belekényelmesedni a hírnévbe: elárulta például, hogy még idén előrukkol saját táskamárkájával.

Ha jól olvastam, születésedtől fogva siket vagy. Hogyan és mikor tudatosult benned, hogy nem hallasz? Mikor derült ki?

– Igen, születésemtől fogva siket vagyok. Majdnem hároméves lettem, mire elhitték anyának, hogy tényleg igaza van és valóban én sem hallok, ahogy a bátyám sem.

A szüleid hogyan fogadták ezt a hírt?

– Az első évek nehezek voltak, nekünk és anyának egyaránt. Második siket gyerekként érkeztem a családba, mivel Gábor a bátyám is hallássérült. Nekem annyival volt könnyebb, hogy anya már "kitanulta" a bátyámon, milyen úton járjunk... Akkoriban nem nagyon voltak lehetőségek, a jelnyelvről lebeszélték őket, mi viszont vártuk az információt, de szájról nem tudtunk olvasni. Anya ezért először kitalált egy családi jelnyelvet, így kezdtek el velünk kommunikálni.

– Aztán Gábor a siketek iskolájában, a siket családból jövő siket gyerekektől elkezdte megtanulni a hivatalos jelnyelvet, amit "hazahozott" nekünk. Hétéves korom után jöttem rá, hogy más vagyok mint a többi gyermek. Egészen addig azt gondoltam, hogy a felnőtteknek van valami különös képességük, amivel anélkül, hogy a kezüket használnak, vagy egymásra néznének, megértik egymást. Azt gondoltam, ha nagy leszek, akkor nekem is lesz majd ilyen különleges képességem.

Hogy kell elképzelni, milyen volt a gyerekkorod? Magántanárhoz vagy speciális oviba és iskolába jártál? Milyen nehézségekkel szembesültél a tanulás során?

– Először speciális iskolába jártam Kaposváron, a siketek iskolájába, majd később, hétéves koromban elvégezték rajtam a cochlearis implantációs műtétet, amit mesterséges hallásnak is neveznek. Ezután bekerültem egy halló iskolába, és ott bizony elég hátrányos helyzetben voltam. A siketek iskolájában a tanulás nem volt probléma, viszont a halló iskolában nagyon nehéz volt, mivel teljesen mások a magyar nyelv szabályai mint a jelnyelvvé. Ez sok problémát okozott.

Éreztették veled, hogy hátrányban lennél a siketség miatt? Hogy vannak pályák, amelyekkel ne is próbálkozz?

– Természetesen igen. Már a siket iskolában megtanultuk, hogy a hallónak mindig igaza van. Bármit is teszünk, gondolunk, mondunk, egy halló szava mindent felülír. Ezt egyedül a családban nem éreztük így. Nyilván tudtuk, hogy zenei pályán nem helyezkedhetünk majd el, illetve telefonközpontba sem dolgozhatunk majd soha, de akkor még úgy gondoltuk, hogy más területeken bármit meg tudunk tanulni.

– Később a kör egyre szűkebb lett. Nem tudom pillanatnyilag, hogy áll a helyzet, de gyerekkoromban borzasztó rossz volt Magyarországon a siketek oktatása, remélem ez valamennyit már fejlődött azóta. Mindenesetre a rossz oktatás következményeit egész életünkön át cipelni fogjuk. Nagyon sok hiányosság bepótlása szinte lehetetlen.

Mi szerettél volna lenni, mi volt az álmod?

– Állatvédő szerettem volna lenni. Mindig úgy gondoltam, hogy az állatok kiszolgáltatott helyzetben vannak és ha már megszelídítettük őket, akkor felelősek vagyunk értük.

A gyerekek néha nagyon gonoszak tudnak lenni egymással. Előfordult, hogy téged is bántottak, csúfoltak?

– Igen, sokszor előfordult, de otthon annyi bátorítást és önbizalmat kaptunk, hogy megtanultam okosan megvédeni magam.

Igaz, hogy ha nincs meg vagy elveszítjük az egyik érzékelési képességünket, akkor a többi felerősödik? Intenzívebb lesz a tapintás, a szaglás...?

– Így igaz! Sokkal nagyobb a térlátásunk, hamarabb észreveszünk apró dolgokat, jobban érzékeljük a légáramlatot. Például, ha a hátam mögött kinyílik egy ajtó, azt érzem.

Fura kérdés lehet, de mit "hallasz"? Teljes csendet, esetleg a szívverésedet vagy hangfoszlányokat?

– Semmit nem hallok, mindent érzek. A szívverésemet, a rezgéseket, amit a hallók is éreznek, de a hallás felülírja.

Ha már fura kérdések: hogyan kelsz fel, mi ébreszt?

– Telefonra ébredek és vannak speciális eszközök is már, amik fényjelzést adnak, de nekem Szőlőke, a kiskutyusom segít. A telefonom villog, ha üzenetet kapok, illetve rezeg az okosórám.

Hol érezted eddig legnagyobb hátrányát annak, hogy siket vagy? Mondjuk vezetés közben?

– Pont vezetés közben nem érzem a hátrányát, hiszen előbb észreveszek egy mentőt, mint ahogy ti meghalljátok. Ráadásul nekem nem vonják el a hangok a figyelmem. Azt is megszoktam, hogy jobban figyelek. A legnagyobb hátrányt az emberi tudatlanság, figyelmetlenség, közömbösség, kényelem és egoizmus okozta mindig. De úgy gondolom, ez a hallóknak is számos problémát okoz, csak minket hatványozottabban érint a kommunikációs akadályok miatt.

Sokan talán nem is tudják rólad, hogy tudsz beszélni. Sokáig nem mertél megszólalni? Vagy otthon szoktál és csak a nyilvánosság előtt beszélsz ritkábban?

– Azért sem szeretek beszélni nyilvánosan, mert megtévesztő. Úgy értem, hogy ha azt látják az emberek, hogy beszélek, akkor azt gondolják, hogy én is értem, amit mondanak. De ez nem így van és ebből kifolyólag rengeteg a félreértés és nagyon egyoldalúvá válik a kommunikáció. A másik pedig, hogy jelnyelven sokkal nagyobb a szókincsem, és egyértelműen ki tudom fejezni a gondolataimat. Otthon más a helyzet. Ha otthon kommunikálunk, akkor a család jelnyelvvel segíti a felém irányuló kommunikációt. Pontosan tudják, mikor kell jelnyelven besegíteni, hogy biztosan értsem, amit tudatni szeretnének velem.

Mennyire nehéz siketként ismerkedni, randizni? Könnyen nyitsz és nyílsz meg, vagy inkább zárkózott vagy?

– Nehezen ismerkedek, de ez nem a siketségem miatt van. Sokkal inkább az ismertségem miatt. Rossz tapasztalat. Alapvetően nyitott vagyok, de a csalódás az ember köré olyan falakat képes húzni, hogy egy idő után sokkal óvatosabbá válik. Valahogy elkezdtem félni az új dolgoktól és a csalódástól.

Mielőtt ismert lettél, volt ebből konfliktus? Egyből közölted, hogy nem hallasz?

– Nem volt ezzel problémám. Aki udvarolni akart, tudta, hogy nem hallok, hisz azonnal mondtam, és ha ez nem volt riasztó, akkor természetesen megindult az ismerkedés köztünk.

Az ismertséged átok vagy inkább segít az életben?

– Ez egy jó kérdés. Szerintem bármi lehet átok és áldás egyaránt. Néha sok, de én választottam ezt az utat, és ma is ezt választanám, persze nyilván ezzel a tudással pár dolgot másképp csinálnék.

Hogyan lehet áthidalni a kommunikációs nehézségeket? Nem mindenki ismeri a jelnyelvet. Elvárod mondjuk az ismerkedésnél, hogy az illető tudjon jelelni? Vagy a családodtól, barátoktól?

– Igen, a közeli barátok és hozzám tartozók tudnak jelelni, hiszen az egymás pontos megértése, a gondolataink cseréje fontos. A tartalmas beszélgetésekhez azért szükség van némi jelnyelvi tudásra. Legfőképp egy hosszútávú párkapcsolat során van az a pont amikor elengedhetetlenné válik. Itt gondolok például a közös felelősségvállalásra egy gyermek nevelésénél.

Sokat cikkezett a sajtó a magánéletedről. Hogyan élted meg ezt a felfokozott figyelmet?

– Megtanultam, ahogy a nevében is benne van, hogy ez magánügy. Sokkal kevesebbet osztok már meg belőle, pont úgy, ahogy régen tettem.

Hogyan érzed most magadat? Milyen volt az idei éved? Mik a tervek jövőre?

– Köszönöm kérdésed, kiválóan. Jól sikerült az idei évem, mondhatni, amit terveztem, azt sikerült megvalósítanom. Ha minden jól megy, akkor még az idén be tudom mutatni a saját táskamárkám induló darabjait. Tervezek egy építkezést is, aminek a részleteiről reményeim szerint mihamarabb tudok majd beszélni.

Nyitókép: Shutterstock