Lehet vad szenvedély helyett inkább okosan szeretni?

Aki sokat és sokfélét, az óvatossá válik, és a mindent elsöprő, felégető szerelem helyett inkább a biztonságot választja. Nem engedi, hogy a lila köd és annak varázsa átvegye az uralmat az érzései felett. Hogy olyan csillogásban és csalfa fényben mutassa a másikat, ami téves képet festhet róla.

A különbség nem a lángolás erejében vagy a kapcsolat mélységében keresendő, egész egyszerűen arról van szó, hogy nem hagyjuk az érzéseinket ész nélkül tombolni. Nem engedjük, hogy a szerelem parttalanul mindent elfoglaljon és magával sodorjon, hogy ne legyenek határok, és csakis ő uralhasson mindent! Mert aki ésszel szeret, az képes arra, hogy higgadtan, pár lépés távolságból is figyelje azt a szerelmet, amit megél.

Ennek a tudásnak persze ára van, nem adják ingyen, és néha vívódunk: nem kellene mégis elengedni a gyeplőt? A válasz egyértelmű: NEM! Mert aki egy hosszabb kapcsolaton van túl - főleg, ha annak nagy része nem éppen örömteli pillanatokkal volt teli -, az így érez. És ezt értékelni kell, mert még a csalódás után is remél és hisz abban, hogy megérdemli a boldogságot. Hogy van valaki, aki számára tökéletes partner lehet, és akinek ő lesz élete társa.

Abban is hiszek, hogy egy racionális alapokra épülő kapcsolat is válhat izgalmassá, szenvedélyessé, amikor a sokat csalódott fél egyszer csak elhiszi, hogy biztonságban van a szíve. Hosszú folyamat, de van, akiért érdemes végigjárni az utat!

Sokat tanultam és tanulok azóta, hogy rájöttem: a szív mindig képes a szeretetre, annak ellenére is, hogy milyen múltat és tapasztalatokat hordoz magában. Mert egy szebb és jobb jövőbe vetett hit hajtja. Szeret adni, megélni, remélni. Elfogadja azt is, ha néha nem ő diktálja a tempót, csak kedves kísérője az értelemnek!

Nyitókép: Shutterstock