Férfivélemény: Attól még, mert fiatal vagy, nem leszel jó nő

Férfi vagyok. Negyven múltam. Van két gyerekem. Én is a boldogságot keresem. De nem egy alig húszéves csaj oldalán. Oké, biztos van, aki most röhög a markába, meg az is biztos, hogy valaki cüncög, hogy tuti bort iszom és vizet prédikálok. Ám legyen! Mindenki a maga sorsának kovácsa és megrontója. Én látom.

A baráti társaságom tele van negyvenes pasikkal. Sok esetben egyedülálló negyvenes pasikkal. Egzisztenciálisan ott vannak, jól néznek ki, sportolnak... de akkor is negyvenesek. Nem, nem azt akarom mondani, hogy a negyven öreg. Lóf@szt! De

Aztán ott áll ismét egyedül és övé a világ. Pazar! Őszintén szólva, azt látom, hogy a negyvenes pasik fele azt sem tudja, mit kezdjen magával ebben a helyzetben. Tudod mi van? Elmesélem!

Regisztrálnak valami társkeresőre és húzogatják jobbra meg balra a felugró képeket. A húszéves kiscsajok képét. Aztán jön egy, amelyik nagyon bejön. Basszus, csak huszonhárom... nem baj, nézzük meg. Láttam már ilyet. Nem egyet. A barátaim egy része beleesett ebbe a csapdába. A hosszú párkapcsolati, esetleg gyerekelhelyezési huzavona után a megtépázott egót helyre kell billenteni. És mi simogatná jobban egy negyvenes pasas lelkét, minthogy még mindig kívánatos – akár egy húszéves lány szemében is.

És sikerül! A lány úgy dorombol neki, mint egy kiscica. Mennyivel jobb ez, mint anno, amikor az asszony csak az igényeivel jött, meg mit kéne másképp csinálni. Itt viszont isten szerepében tetszeleghet! Nagy, fehér isten... fehér, mert már deres a haja és a szakálla is. De a lány feneke feszes, a mellei hegykén állnak, mindenen nevet és semmi dolga a világban. Imádnivaló a vidámsága, a gondtalansága! Lehet vinni vacsizni, utazni, jó vele megjelenni, éjszaka pedig sosem fáj a feje.

Telnek a hetek és a tesztoszteron-köd lassan felszáll a pasas agyáról. Már nem akar minden este buliba menni a kiscsajjal, aki azonban hajtaná még az éjszakát. Már szeretne néha otthon pihenni, kicsit olvasni, egy nyugis házi vacsi után megnézni egy filmet. A húszévest azonban vinné a vére.

De hogyan is értené ezt meg, hiszen még ő is gyerek! Mit tud ő az ovisok lelki világáról vagy arról, milyen érzés szülőnek lenni? Mesét olvasni este, betakargatni, válaszolni a csipogó kis kérdésekre, amik úgy kezdődnek: De, apaaaaaa...Nincs az a parfüm, ami jobban bódítana, mint amikor megpuszilom az alvó gyerekemet és érzem az illatát. És nincs az a kiscsaj, akiért lemondanék egyetlen vele töltött percről is. És akkor a hopp után jön a kopp! Mert a kiscsajoknak étterem kell, buli, utazás, rongyrázás. Nem kell nekik hétvégi állatkertezés vagy kirándulás a pasi gyerekeivel.

Láttam már! Nem egy negyvenes haveromnál. Persze numerának jók. De én annál többet keresek. És amit én keresek, azt a húszéves kiscsajok nem tudják megadni, csak egy olyan NŐ, aki ugyanabban a cipőben jár, mint én, aki már felnőtt, van gyereke és tudja, milyen is ez az élet.

Olvasónk levelét Szépvölgyi Izabella szerkesztette.

Nyitókép: Shutterstock