Az apás szülés bizalmi dolog. Ugyanis meg kell bízzunk annyira a másikban, hogy tudjuk, ha bevállalja, hogy bejön velünk, tényleg ott is marad a végéig, és nem fog a harmadik nyomás után kifordulni, mert undorodik a helyzettől, vagy tőlünk. Az ember kicsit tart attól ilyenkor, vajon mit fog gondolni a másik róla szülés után.
Vajon ugyanúgy fog majd közeledni felém? Nem tart majd visszataszítónak azért, amit ott és akkor látott? A további együttléteink során el tud majd vonatkoztatni a szülőszobán tapasztaltaktól?
Szerintem ezek olyan kérdések, amelyeket a várandós nők nagy része feltesz magának, mielőtt „beengedi" a másikat a szüléshez. És ez egy teljesen természetes érzés, melytől ilyenkor szorongunk. Hiszen a nő, akit eddig izgató és intim körülmények között látott a párja, teljesen megváltozik a szülés során, és nem csak testileg, de szellemileg is képes olyan oldalát mutatni ekkor, ami nem feltétlen a legszebb és a legjobb. Merthogy szülés alatt ordítunk, esetleg káromkodunk, nehéz akkor koncentrálni, és összpontosítani magunkra vagy a körülményekre.
A szellemi megpróbáltatásokon túl pedig ott vannak a testi változásaink, melyeken ilyenkor keresztülmegyünk. Nem szépítem a dolgot: minden elég naturális és néha elég visszariasztó is lehet a szülés során. Nincs retusálás, mint a képeken, nincs mézes-mázas mosolygás fájások közben és nincs teljesen tiszta, filmbe illő rózsaszín ködben megszületett újszülött sem.
Sok férfi nyilatkozik úgy, hogy ő bizony állja majd a sarat és mindenben segíti a párját a szülés alatt. Vannak, akik nem is tudják magukról, milyen rosszul tudnak lenni a látottak hatására, és kénytelenek elhagyni a szülőszobát. És vannak olyanok is, akik feltétlen bizalmukról biztosítják a nőt, mégis, a későbbi kapcsolatukra rendkívül kihatnak a szülés alatt látott és hallott élmények. Szerintem nagyon szánalmasak azok a férfiak, akik csak azért, mert végignézik az egészet, a továbbiakban intim téren megundorodnak a párjuktól, rá sem bírnak nézni szexuálisan, és talán ezzel meg is szűnik a nemi élet a két fél között.
Amelyik férfi jelen van a gyermeke születésénél, igenis vállalja be, hogy tiszteletben tartva a másik kiszolgáltatott helyzetét, soha nem hánytorgatja fel az ottlátottakat, és ami a szülőszobán történik, az örökre az ajtók mögött marad.
Nem kell emlékeztetni minket arra, hogy mennyire véres volt minden a szülés alatt, nem kell csúfos megjegyzéseket tenni arra, hogy mi minden „gusztustalant" lehetett látni a szülőágyon és semmi szükség arra se, hogy megváltozott testrészeinket illetlen jelzőkkel lássák el. Tudjuk mi azt a kiegészítő kommentáradat nélkül is, hiszen mi voltunk ott és mi szenvedtük végig.
A férjem igazán rendes társ volt mindkét gyerekünk születése alkalmával. Fogta a kezem, mindig hozta, amire éppen szükségem volt, feltétlen bizalmáról és támogatásáról biztosított. Végig bent volt mindkét alkalommal, és higgadtan, kedvesen, szeretettel bánt velem. Szerintem ez a normális magatartás, amit egy férfi tanúsíthat a szülés alatt. És soha nem szabad, hogy későbbi szexuális vágyára és nemi életére kihasson a gyermeke megszületése alatt, a szülőszobában töltött pár óra.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.