Értem én, hogy új év, új kezdet, na de hol van a motivációm?

Nyűgösen, fáradtan és elképesztően nyomottan feküdtem munka után a nappaliban a kanapén és azon gondolkodtam, hogy tulajdonképpen, miért is érzem magam úgy, ahogyan. Egy csomó mindennek örülhetnék, például, hogy van munkám, egészségesek a szeretteim, jól vagyok, de valahogy az életkedvem és a motivációm lemaradt a szilveszter és az újév között valahol félúton.

Valamiért az a várva várt, kicsattanó és mindent elsöprő lelkesedésem, amit annyira vártam az újévben mégsem érkezett meg. Újév ide vagy oda, tulajdonképpen semmi nem változott. Nem is értem, miért várja bárki is, hogy egyik napról a másikra, még akkor is, ha új évbe lépünk át, minden rossz eltűnik, akkumulátorok feltöltődnek és minden rózsaszín lesz és kerek.

Őszintén szólva én rosszabb passzban vagyok az új évben, mint a tavalyi év utolsó időszakában, amikor már komolyan az utolsókat rúgtam és csak az tartott életben, hogy karácsonykor halálra zabálhatom magam zserbóval és a szokatlan ünnepi időszak ellenére is pár napra letehetem a terheket és a problémákat. Az ünnepek, ahogyan mindig, rettentően hamar elteltek, de a jókedvem még mindig kitartott, hiszen azt vártam, ahogyan sokan mások is, hogy majd az újév elhozza a megváltást. Valljuk be, tulajdonképpen semmi nem történt.

Tulajdonképpen, nem tudok mit várni, nincs semmi, ami a nehezebb pillanatokban csillogást hozna a szemembe. Januárban az emberek vagy része, jómagam is, már tervezgetni szokták a nyári vakációjukat, hova, mikor utaznak, mivel szeretnék tarkítani, színesíteni egész évben az élményeik tárházát. Míg tavaly már október végén karácsonyi fények és a készülődés tartotta bennünk a lelket, most az év első hónapjában mi az, ami fenntarthatná az érdeklődésünket?

A kanapén feküdve, nyűgösen, fáradtan és elképesztően nyomottan nem találtam meg a keresett választ, így arra jutottam, hogy erőt veszek magamon, és megpróbálok az apró dolgoknak örülni és azokból erőt meríteni.

Nyitókép: Shutterstock