Miért szeretnek a férfiak langyos pocsolyában élni?

De mégis miért jó sok férfinak egy sehova sem vezető, értelmetlen, céltalan kapcsolat? Alapvetően különbözik a két nem mentalitása, ha egy kapcsolatról van szó. A férfiaknak ugyan kell a biztonság, de annak fenntartásáért sokszor nem igazán akarnak tenni. Azért nem, mert esetleg lusták, vagy például kényelmesek, egy kapcsolat márpedig munka, folyamatosan energiát kell beletenni.

Miért bírják a férfiak a langyos poscsolyát?

A végkimenetel persze szinte mindig borítékolható, a nő igyekszik, igyekszik, amíg bírja, majd feladja. A férfi pedig csak ekkor döbben rá, hogy milyen sokat veszíthet, és az utolsó pillanatban szeretne mindent helyrehozni - de sokszor már késő.

De miért ismétlődik ez a forgatókönyv újra és újra, kapcsolatok millióiban?

Mert nem változunk, legalábbis nagyon sok férfi meg sem próbál fejlődni. Nem - vagy nagyon nehezen - tanulnak az elkövetett hibáikból. Nem veszik észre, hogy egy kapcsolatért bizony tenni kell, mindig és mindenkor, folyamatosan.

Mint sok esetben, itt is a kommunikáció lehet a megoldás. Tisztázni kell, hogy ki mit vár a jövőtől, merre szeretne továbbhaladni. Hiszen ha teljesen eltérő elképzelésetek van arról, hogy hol akartok lenni 5-10 év múlva, akkor lehet, át kell gondolni, hogy megéri-e számodra folytatni. Persze ha a lelked azt súgja, hogy a másikért érdemes még küzdeni, akkor tedd meg! Vannak olyan kapcsolatok, amik nehezen indulnak, még nehezebb a folytatás, de végül közös munkával, fejlődéssel sikerül összecsiszolódni, és valami egészen erős és különleges kötődés épülhet ki.

Csak fontos, hogy fel tudd ismerni azt a pontot, amikor nincs tovább

Tudd, hogy feladni nem szégyen, pontosabban nagy különbség van a feladás és a között, hogy átlátod: ami nem megy, azt nem érdemes erőltetni. Van az a pont, amikor egy kapcsolatot el kell engedni. Sokan az egész életüket elpocsékolják azért, mert olyasvalakivel élik le, aki nem érdemelné meg a szeretetüket, bizalmukat, odaadásukat.

Nyitókép: Shutterstock