Te mit tennél, ha arra érnél haza, hogy a legjobb barátnőd éppen a pasiddal fetreng a hálószobában?

Itt ülök a nappaliban, fogom a szerelmem kezét, a fejemet a vállára hajtva pihenjük ki a nap fáradalmait. Ebben az idilli pillanatban folyton arra tudok csak gondolni, milyen hálás vagyok, hogy ő van nekem és hogy milyen irigylésreméltó és megbonthatatlan egységben élünk együtt. Nem is tudom mi lenne velem, ha nem így lenne?

A minap fél füllel hallottam egy durva sztorit a villamoson, ahol éppen egy harmincas nő azt ecsetelte totál kiborulva a mellette ülő kolléganőjének, hogy rajtakapta a pasiját egy másik nővel, aki történetesen a gyerekkori, legjobb barátnője volt és annyira ki van borulva, hogy napok óta nem alszik és fogalma nincs, mit csináljon. Ezután nem hiszi, hogy meg tud bocsátani bármelyiküknek is, de azt is képtelen feldolgozni, hogy egyszerre veszített el két kulcsfontosságú személyt az életéből.

Annyira megsajnáltam szegény nőt, hogy a nap folyamán többször eszembe jutott és összeszorítottam gyomorral gondoltam arra, hogy valójában elképzelni se tudom, min mehet most keresztül. Vagyis elképzelni el tudom... sikerült is annyira beleásni magam a témába, hogy eljátszottam a gondolattal, mi történne, ha arra mennék haza, hogy Julcsi barátnőm, aki az életem egyik legfontosabb embere, aki mindent tud rólam, akire testvéremként tekintek, éppen a pasimat kényezteti a MI ágyunkban, a MI otthonunkban, miközben én egy rohadt fáradt nap után hazaesek.

Forrás: Shutterstock

Hogy mit csinálnék? Lefagynék és nem akarnám elhinni, hogy jól látom-e, mi történik a szemem előtt. Kiabálnék, törnék, zúznék, legalábbis most nagy pofával ezt gondolom, hogy tenném, de biztos vagyok abban, hogy néhány pillanatig egy hang nem jönne ki a torkomon. Ők biztosan megpróbálnák elmagyarázni, hogy ez nem az, aminek látszik, csak valami félreértés, Julcsi már rohanna is el, hogy majd beszélünk, Ádám pedig hebegne, habogna. Bennem pedig ott, abban a pillanatban egy világ dőlne össze.

A férfi, akivel az életemet tervezem, akivel hátralevő életemben együtt akarok kelni, feküdni, gyermekeket nevelni, összeházasodni, élményeket gyűjteni, a jót és a rosszat is együtt megélni, ilyen módon megaláz és átver, szerintem ezt képtelenség megbocsátani.

Bár sokan mondják, hogy minden embernek jár egy második esély – és bár vannak olyan helyzetek, amikor helytálló ez a kijelentés, az esetek többségében nem éri meg tiszta lappal indulni. Persze, kíváncsi lennék a miértekre, arra, hogy mióta tart ez, tart-e egyáltalán, vagy mégis hogyan, miért és miért pont ti együtt, de a lényegen nem változtatna... nincs az a magyarázat, az a válasz, amiután én ezt meg tudnám bocsátani. És akkor itt csak a férfiról beszéltünk, talán az még nagyobb törés, hogy a legjobb barátnőm, akinek gyerekkorom óta odaadtam a lelkem összes gondolatát, az összes kis titkomat, ezt műveli velem.

Forrás: Shutterstock

Hogy lehet ezt feldolgozni? Van innen kiút, vagy visszaút? Van értelme az okokat firtatni vagy azonnal tovább kell lépni és soha többet nem szabad visszanézni?!

Rohadt nehéz lehet... visszafordíthatatlan sebeket ejt, amit nem lehet egy bocsánattal kitörölni. Végzetes károkat okoz az ember lelkében, ami olyan szinten a mélybe taszít, ahonnan nem biztos, hogy egyhamar fel lehet állni.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek