30 nap alkohol nélkül? Na, ne! - Ha így érzel, feltétlenül csináld végig a Száraz novembert!
Jó néhány éve már annak, hogy a Száraz november Magyarországon is ismertté vált, ehhez képest én csak jóval később fedeztem fel, hogy "jééé, ilyen is van". Azonnal megszólítva éreztem magam: ugyanis komoly alkoholproblémáim sosem voltak, de simán a kockázati ivó kategóriába soroltam magam.
A kezdeményezés pedig pont nekünk szól: azoknak, akik szeretik a mámort, hetente biztosan többször zárják a napot egy-két pohár borral vagy sörrel, ám nem sorolhatók a függők közé. Így most már néhány éve csatlakoztam a Száraz november Facebook-csoporthoz is, és mindig végigcsinálom ezt a 30 napot, és sose esik nehezemre.
A Száraz novemberről nem ebben a cikkben kapsz pontos információkat, hiszek abban, hogy aki érintett, arra úgyis rátalál. Meggyőződésem az is, hogy első körben azok utasítják el, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá, azaz arra, hogy nem feltétlenül kell, hogy örömünket, bánatunkat, az ünnepeinket minden esetben az alkohol keretezze.
Ma már rutinos száraz novemberező vagyok, sőt, újabban a sportolás, a túrázás vált az alkohol helyett a feszültséglevezető-szeleppé és hónapok is eltelnek alkoholfogyasztás nélkül, így inkább azt osztom meg veletek, hogyan éltem meg az első alkalmat, és mit adott nekem az a bizonyos alkoholfree 30 nap.
Annak ellenére, hogy nem mindennap ittam alkoholt, az első napokban alvászavarokkal küzdöttem és folyton rohadt éhes voltam. Hát persze, a kiesett kalóriákat pótolni kell, és bizony érződött, hogy a pohár ital esti ellazító hatása is elmaradt. Körülbelül egy hét telt el, amire komfortosan éreztem magam a folyamatos józanságban: ekkor már hatalmasakat aludtam és nem vásároltam kényszeresen nassolnivalót sem, sőt minden addiginál jobban odafigyeltem arra, hogy mit eszem, így 4 kiló mínusszal zártam a kihívást.
A szokások átalakítása nehezebben ment. A bor-kaja-alvás rutinjából az első elemet kivéve egyszerűen nehéz volt belőni a vacsora időpontját. Lassan esett le, hogy nem muszáj későn enni, és evés után azonnal aludni menni, ugyanis, ha nem iszol, a kaja után sem üt be az ólmos fáradtság.
Bár annyit sosem ittam, hogy ne tudtam volna mondjuk olvasni vagy filmet nézni, de a befogadói élményem is ugrásszerűen javult, hogy tiszta fejjel faltam a könyveket vagy daráltam a sorozatokat.
Akkoriban aktívan, heti 3-4 naponta edzettem reggelente: ezen a téren tényleg katartikus volt a változás. Persze, így is elfáradtam a végére, de legalább nem úgy kezdtem bele, hogy a legszívesebben visszakuckóztam volna az ágyba.
A legnagyobb kíhvást talán a társasági élet jelentette, mert annak aztán igazán része volt az iszogatás. Sose értettem azokat, akik egy kóla vagy kávé mellett beszélgetnek este a barátaikkal, de ha már belevágtam, természetesen a baráti találkozókon se ittam alkoholt. A társaságban csak én száraz novembereztem, így eleinte frusztráló, később vicces volt, ahogy a többiek egyre spiccesebbek lesznek, én pedig értelmi képességeim teljes birtokában és fizikailag is a topon viszem végig az estét.
Felvetődik a kérdés, mit jelent ma számomra ez a hónap, ugyanis közel fél éve egyáltalán nem fogyasztottam alkoholt: illetve egyetlen egy alkalommal egy családi összejövetelen. Nos, talán pont azt, ami idén a kihívás tematikája: az ünnepek és az ivás. Így aztán nem kérdés, hogy a novembert "végigszárazkodom", de hozzácsapom a karácsonyt is, aminek eddig tényleg szerves része volt a piálás. Innen nézve a kihívás számomra is új, így talán már nem kockázati ivőként is megtalálom benne a fejlődési és önismereti lehetőséget.