Hatalmas energiát fektetünk abba, hogy az első találkozásnál a legjobb énünket mutassuk. Szépek, csinosak legyünk. Képesek vagyunk már napokkal előtte azon stresszelni, hogy mit vegyünk majd fel.
Folyamatosan nézzük az időjárás-jelentést, majd az óránkat, és rádöbbenünk, hogy késésben vagyunk. Mert sok apróságot még nem döntöttünk el: például szoknyát, ruhát vagy nadrágot vegyünk-e fel. Kérdés a cipő, a táska, a smink, a frizura is.
Azt hisszük, sokat számít, hogy barnás vagy zöldes színnel emeljük ki a szemünket. Izgulunk azon, hogy mi legyen az első kérdésünk, hogyan tartsuk a lábunkat, kezünket. Puszit adjunk, vagy csak kezet rázzunk? És mikor térhetünk rá az általános témákról a személyesebbekre? Mit vallhatunk be, és mit hallgassunk inkább el?
Izgatottan várjuk a találkozót, ugyanakkor félünk is tőle, mert minden eldől az első pár percben. Legalábbis a magazinok azt állítják, hogy nincs második esély - ott és akkor kell jól teljesítenünk! Mit jól? Fantasztikusan! Úgy, mint még soha azelőtt.
A randira való előkészületek ezért kezdenek egy állásinterjúnál érzett stresszhelyzetre hasonlítani. Hiszen ott sem lehet később visszamenni, ha eszünkbe jutott valami fontos dolog. Így ahelyett, hogy kipihenten érkeznénk az étterembe vagy a kávézóba, fáradtak és idegesek vagyunk. Ha a megfelelő személlyel találkozunk,akkor pár perc után mindkettőről megfeledkezünk, és átadjuk magunkat a randi okozta örömünknek. Ha viszont még nem oldódtunk fel, akkor tovább folytatódik az egész, és a nyomás egyre nagyobb.
A találka után még fáradtabbak vagyunk, mint előtte, mert végig koncentráltunk. Arra, hogy mosolyogjunk, a kellő pillanatban hallgassunk, figyeljünk, nevessünk.
Mire hazaérünk, minimum ezer kérdés forog a fejünkben: vajon mit gondol rólunk a pasi? Tetszettünk neki? Fel fog hívni? Aztán ugyanúgy, mint egy állásinterjú után, várakozunk. Azzal a különbséggel, hogy ott legalább mondanak egy dátumot, amikor visszajeleznek. Míg a randi után nem tehetünk mást, mint várunk. Tétlenül és még idegesebben, mint előtte.
Mert közben kiderült, hogy tetszik a pasi, hogy jó lenne vele újra találkozni, beszélgetni, megcsókolni. Hiányt érzünk, és reméljük, hogy ő is legalább valami hasonlót él át. Nem sürgetjük, hiszen éppen döntést hoz, aminek benne kell megfogalmazódnia. Semmi értelme rámenősnek, erőszakosnak lenni. Aztán vagy csörög a telefon, vagy még több ilyen stresszes helyzetet kell átélnünk, melyeket persze egyre nehezebben viselünk.
Csak annyit tehetünk, hogy lazábban vesszük az egészet. A randi előtt örülünk, és elengedjük az idegességet. Utána pedig szintén nem agyalunk rajta - hiszen úgysem tudjuk kitalálni, mi van egy férfi fejében!
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
