Apasebek - Amikor a férfiminta hiányában lesz torz a párkapcsolatod
Az apaseb kifejezés az ipari forradalom kapcsán merült fel először. A folyamat következében az apák kikerültek a családból, később a köznevelési intézményekben is minimálisra csökkent a létszámuk, így a felnövekvő nemzedéket csak nők nevelték, nők vették körül, a férfi pólus és minta kimaradt az életükből, a gyerekek nem találkoztak az apai- és a férfi energiákkal, működéssel, s ennek következtében a párkapcsolatok értelmezése is eltorzult.
A férfiak, az apák jelenléte elengedhetetlenül szükséges a nagy Egészhez, a férfi-női egyensúlyhoz, hiszen ezek, - bár önmagukban is teljesek -, mégis csak egymást kiegészítve tudnak harmonikusan működni.
Hiába teljesít jól egy anya ezen a területen, soha nem fogja tudni megtanítani a gyermekeinek a maszkulin energiák pozitív működését, a férfiak világát, hiszen nőként elméletben tökéletesen tisztában lehet ezzel a szereppel is, gyakorlat és megélés hiányában mégis csak beszélni tud arról. Úgy is mondhatnánk, ismeri az utat, de nem jár rajta, hiszen ő nő.
A férfiak ilyen nagy mértékű kikerülése a családból és a társadalomból szinte lehetetlenné tette, hogy fiaiknak átadják az egészséges férfi mintát, annak működést, valamint hiányuk kihatott a párkapcsolatokra is, mind lányaik, mind a fiaik esetében.
Kisfiúk esetében ez azt jelenti, hogy életükből kimarad a pozitív férfi erő, a harmonikus maszkulinitás, apa hiányában nem tapasztalják meg játékos formában – birkózás, focizás stb – a saját erejüket, nem tudják azt sem kinyilvánítani, sem használni, nem kapják meg a férfivá avatódás rítusát sem.
Ezért felnőttkorukban nehézséget okozhat a tekintélyhez, hatalomhoz, erőhöz kapcsolódó minőségek harmonikus megélése, ahogyan a párkapcsolati működés-, és a nőkhöz való viszonyulás, hozzáállás mintája is.
Az apa jelenléte a családban képviseli az alkotó, megtartó, szeretteiről gondoskodó, felelősséget vállalni merő és tudó, erős és ugyanakkor szerető, gyengéd princípiumot, amihez kapcsolódni tud aztán a női befogadó, átalakító, életet adó, családot és otthont egybetartó minőség. Bármelyik hiányozzék, ez a veszteség mindig egyensúlytalanságot okoz, emellett számos következménye van mind az egyén, mind pedig az identitás és a társadalom szintjén is.
Egy apa a lánya életében a legelső férfi szerepet tölti be: segít felépíteni az önbizalmát, hozzájárul saját női értékeinek tudatosításához, megtanulásához, a saját működése révén épít fel viselkedési mintákat benne.
Ezért nagyon fontos, mit mond és hogyan fejezi ki- és éli meg magát férfiként, apaként, társként, hogyan viszonyul a feleségéhez, alapvetően a nőkhöz. A kislányok a szüleiket figyelve fogják kondicionálni magukat nőként, és majdani társként is. Ha az édesapjuk megbízható, figyelmes, lehet rá számítani, ha képes dicsérni, eléri, hogy a lányának kifejlődjön az egészséges önbizalma.
Kialakítja a lánya felfogását a férfi viselkedésről, a férfi-nő kapcsolatról és felállít egy mércét, amit először tudattalanul, később tudatos formában is keresni fog gyermeke, a leendő társában.
Ahogyan bánik a feleségével, ha tisztelettel és megbízható jelenléttel, tettekkel mutatja meg nap mint nap, fontos számára a másik, ha a példájával tanítja, hogy gyermeke felnőve mit várjon el egy férfitól: ne váljon lábtörlővé, kizsigerelt és becsapott szeretővé, ne érje be kevesebbel, mint amit érdemel, már pótolhatatlan erőtartalékot adott útravalóul.
Ha az apa hiányzik a családból, vagy negatív módon nyilvánul meg, ha a gyerekek nem látnak harmonikusan működő párkapcsolatot, a szüleik egymáshoz és önmagukhoz való viszonyát, ha nem tudják megtanulni a férfi-, női- és kapcsolati működést, sok sebet szerezhetnek a felnőtt életükben, mire képesek lesznek rátalálni és megélni a pozitív működést.
Azt hiszem, egy apa számára talán az egyik legnagyobb elismerés, ha a lánya az ő pozitív mintájára alapozva azt mondja: olyan férfit és olyan társat szeretnék, mint Te vagy.
Nyitókép: Shutterstock