Nekünk, nőknek az egyik legfőbb vágyunk, hogy megtaláljuk az igazit, akivel egymáshoz tartozunk. De ez egyáltalán nem olyan egyszerű, mint elsőre gondolnánk. Van, hogy bármennyire is szeretnénk, nem találjuk meg a hozzánk passzoló pasit, és mindig rosszul választunk. Egy új kapcsolat kezdetén még nem vesszük ezt észre, mert rózsaszín ködben lebegünk, de pár hónap elteltével elkezdhet motoszkálni bennünk a gondolat, hogy ilyen pasival már volt dolgunk, és nem lett jó vége a történetnek.
Az első szerelmi élmény erős hatással lehet a későbbi kapcsolatainkra - előítéleteket teremthet, illetve mintaként is szolgálhat. Amennyiben az első szerelmi élményünk inkább szörnyű csalódás, mint rózsaszín álom volt, nem kizárt, hogy mind a mai napig zárva tartjuk a szívünket, mert meg akarjuk védjük magunkat a további csalódásoktól. Lehet, hogy randizunk ugyan férfiakkal, de nem tudjuk magunkat igazán átadni a szerelemnek.
Az egyik leggyakoribb ok, hogy ugyanolyan típusú partnert választunk magunknak az, hogy újra meg újra reménykedünk. Ezúttal talán megoldódik a gond, most majd működni fog, s képes lesz a változásra.
Miközben a remélt változás a valóságban csak nagyon ritkán következik be, egyre mélyebb sebet ejtünk magunkon, méghozzá mindig pontosan ugyanott. Azért, hogy ez megszűnjön, le kell tudnunk küzdeni az ismeretlentől való félelmünket és ki kell lépnünk a komfortzónából.
Képesnek kell lennünk arra, hogy elhiggyük, jobbat érdemelünk. Így olyan partnereket fogunk bevonzani, akik megérdemelnek bennünket. Persze az sem mindegy, milyen képet mutattunk magunkról kifelé: ha összetört, bizonytalan, lelkileg sérült nőt látnak bennünk, akkor valószínűleg inkább a rosszfiúk fognak hozzánk közeledni, mert érezni fogják azt, lehet bennünket irányítani és manipulálni. Ám, ha azt látják, határozottak vagyunk és egészséges önképpel rendelkezünk, el fognak kerülni bennünket.
Talán azért nem a megfelelő férfit vonzzuk magunkhoz, mert titkon félünk attól, hogy mi lesz, ha megkapjuk. Félünk attól, hogy nem leszünk neki elég. Félünk attól, hogy megváltoztat majd. De közben, ha átlépjük a félelmeinket, akkor végre nem csak olyannal leszünk együtt, aki minket akar, hanem olyannal, akit mi is akarunk.
Gyakran felteszed magadnak a kérdést, vajon velem van a baj? Biztos kevés, amit nyújtani tudok? Ebből fakadóan egy idő után azt érzed, nem is érdemled meg, hogy normális, szerető partnered legyen? Egyáltalán nem szabad ilyeneket gondolni vagy becsmérelni magunkat! Ezzel, azt érjük el, hogy soha nem találjuk meg az ideális párunkat vagy a kapcsolatainkban okozunk súlyos problémákat.
Talán a gyerekkori traumák, féltékenység, bizonytalanság mind visszaköszön, de csak az a kérdés, hogyan reagálunk ezekre. Az már rajtunk múlik, hogy teret engedünk-e nekik vagy tovább tudunk lépni, és megengedjük magunknak, hogy boldogok legyünk.
Ha sorozatosan választunk olyan személyt, akivel végül boldogtalanok vagyunk, ideje feltenni magunknak a kérdést, valójában miért is vonzódom ehhez az emberhez? Mi az, ami megfogott benne, mi az, ami mellette tart, és okoz-e egyáltalán bármilyen örömöt?
Minden változás első lépése felismerni és tudatosítani magunkban a problémát. Ehhez meg kell vizsgálnunk az összes eddigi kapcsolatunkat, és fel kell ismerni azokat a hibákat, amiket mindegyikben újra meg újra megismétlünk.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.