Hajcsomó intim betétre biggyesztve, repülő óvszer - így telnek egy apartmanos munkanapjai

Ha életem első és egyetlen recepciós megbízatása előtt valaki azt mondja nekem, hogy én valaha a vendéglátóiparban fogok tevékenykedni, szerintem jót mosolygok rajta vagy akár hangosan ki is röhögöm az illetőt.

Az élet azonban úgy hozta, hogy egy furcsa egészségügyi malőr miatt egy ideig nem tudtam igazán komoly mentális erőfeszítést igénylő tevékenységet végezni, ráadásul épp akkoriban távoztam az előző munkahelyemről, tehát sürgősen keresnem kellett valami ideiglenes melót.

Hála az égnek, épp a lakhelyem szomszédságában kerestek „lóti-futis" recepcióst egy luxusapartmanba – ez azt takarta, hogy nem kellett egész nap ott szobroznom. Délelőtt takarítottam, kezeltem a híres B betűs foglalóalkalmazást, egész nap fogadtam az érkező vendégeket, de sokszor a teljes délutánt otthon töltöttem, mert csak este jöttek bejelentkezni.

Laza, de egyben elég egyedi időbeosztást követelő munka volt, gyakorta éjszakáztam, de azokért az alkalmakért szerencsére kaptam plusz pénzt – igaz, ezt az összeget a vendégekkel fizettették ki „éjjeli felár" címen.

Visszatekintve szerencsésnek mondhatom magam, mert a hasonló munkakörökben dolgozó, vagy a vendéglátóipart megjárt ismerőseim olyan horrorsztorikat meséltek néha, hogy csak lestem. Persze nyilván velem is előfordultak érdekes esetek.

Forrás: Shutterstock

Megtörtént például, hogy nyelvi korlátok miatt agresszívvé vált egy külföldi férfivendég (én beszéltem angolul, ő annyira nem), vagy hogy egy bizonyos illető az istenért sem akarta kifizetni az éjszakai felárat. Azt mondta, nincs nála készpénz, ám mikor a bunkósága ellenére segítettem neki taxit foglalni másnap reggelre, érdekes módon eszébe jutott, hogy mégis akad valamennyi a farzsebében.

Soha nem felejtem el azt a pasit, aki rendkívül izgatott állapotban érkezett meg a lakosztályába, majd, mikor előrántotta a zsebéből a szállása díját, a pénzköteggel együtt a levegőbe repült néhány csomagolt óvszer is.Utána takarítani egyébként olyan volt, mint a Ford Fairlane kalandjai című filmből ismert sajtreszelős onanizálás: enyhén szórakoztató, de leginkább fájdalmas. Mécsesek, dermedt viaszcseppek mindenhol, a lepedőn vörös foltok árulkodtak arról, hogy az úriember jó katona módjára vérben is harcolt, az asztalon alkoholos üvegek, bonbonos dobozok sorakoztak, a szemetes tartalmáról pedig inkább nem nyilatkoznék. Mindenesetre egyértelmű volt, hogy a szerelmesek nem csak egyszer lettek egymáséi az éjszaka során.

Mivel a legtöbb vendég átutazóként szállt meg nálunk, 80-90%-ban külföldieket fogadtunk, így betekintést nyerhettem a különféle kultúrák érdekes higiéniai szokásaiba. Az eláztatott, törölközőkkel beborított fürdőszobákon egy idő után már meg sem lepődtem, az viszont még többhavi ottlétem után is lesokkolt, hogy valaki képes volt az éjjeliszekrényre ragasztani egy intim betétet, majd ráhelyezni egy hatalmas, fekete hajcsomót.

Forrás: Shutterstock

Azon a fiatal hölgyön is meglepődtem, aki úgy nézett ki, mintha egy divatmagazinból lépett volna elő: márkás táska, kifogástalan smink, frissen beszárított frizura és trendi ruhák, viszont arra már nem tudott odafigyelni, hogy emberi módon hagyja ott a toalettet.

Természetesen szép számmal akadtak pozitív élményeim is: mindig jólesett, mikor az online értékelésben dicsérték a kedvességemet, a segítőkészségemet, és többször hagytak nekem a szobában különféle meglepetéseket vagy némi jattot is.

Mindent összevetve hasznos tapasztalatként értékeltem az ott töltött néhány hónapot. Bár addig is igyekeztem jó fej módon viselkedni, ha betértem valamilyen vendéglátóhelyre, azóta hatványozottan átérzem az ott dolgozók helyzetét, tehát extrán előzékeny vagyok velük. A beszámolóik alapján a társadalom igen jelentős hányadára ráférne, hogy néhány napra a bőrükbe bújjon...

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek