Nekem nem kell pia a bulizáshoz, színjózanul is egy állat vagyok

Néha még mindig elcsodálkozom azon, amikor valakiből részegen előbújik egy olyan személyiség, amely köszönőviszonyban sincs az illető alkoholmentes verziójával. Ilyenkor arra gondolok, vajon miért van szüksége tudatmódosító szerekre a gátlásai feloldásához?

Sajnos a részegség általános társadalmi megítélése is jócskán rátesz egy lapáttal erre a problémára. Számos meggondolatlan, impulzív cselekedetet kiválóan meg lehet magyarázni azzal, hogy „de hát az illető be volt rúgva / szívva / akármizve, nem volt ura a tetteinek".

Az egyik legnagyobb talány számomra mégis az, amikor a nőkből piásan előbújik látens ledér énjük, és még olyan egyénekkel is ágyba bújnak, akikre józanul rá sem néznének.

Bár őszintén szólva általában még azelőtt kidobtam a taccsot, hogy igazán istenesen beálltam volna. Sosem bírta a gyomrom, az ízét sem szerettem, így végül úgy döntöttem, semmi értelme mérgeznem magam, ha egyébként minden ellene szól.

Eddig mindenki, akivel együtt buliztam, egyetértett abban, hogy nekem nem kell pia a kötetlen szórakozáshoz. Sőt, egyszer még azt is megkaptam, hogy „Hogy tudsz te józanul úgy viselkedni, mint aki részeg?!" Nincs itt hatalmas titok, hozzáállás kérdése az egész. No, persze az sem árt, ha az ember tisztában van a határaival, ezért biztonsággal engedi el magát, mivel tudja, hogy nem tesz olyasmit, amit később megbán.

A másik legfőbb oka annak, hogy italozás nélkül szeretek partizni, az, hogy imádom, ha minden egyes momentumra száz százalékosan oda tudok figyelni. Nem akarom, hogy szétfolyjon az idő és a tér, hogy szétessek mentálisan, mert rosszul vagyok a kontrollvesztés érzetétől.

Soha nem gondoltam volna, hogy olyan színes szexuális kalandozásokban lesz részem, amelyek 180 fokos fordulatokat hoznak a magánéletembe. Az elmúlt pár évben mégis volt szerencsém ilyen élményekhez, méghozzá teljesen józanul. Ezeket azért érzem fontosnak megosztani, mert véleményem szerint rendkívül mérgező az a viselkedés, amikor a magukat rendkívül okosnak tartó egyének tukmálják az alkoholt az embertársaikra, akik már esetleg többször elmondták, hogy köszönik, de nem élnek vele.

Attól, hogy valaki tiszta fejjel bulizik, még ugyanolyan jól – sőt, sok esetben még jobban is – érezheti magát, mint azok, akik tudatmódosítókkal élnek, szóval örülnék, ha ezt az elméletet lassan elkezdenék normalizálni. Ha másért nem, azért biztosan szükség van absztinens tagokra egy vad társaságban, hogy legyen, aki vigyáz a szétesett arcokra, illetve bevállalja a sofőrszerepet, ha már mindenki csatakrészegre vedelte magát.

Engem nem zavar, ha valaki iszik mellettem, cserébe azt kérem, hogy ő se próbálja megmagyarázni, miért vagyok abnormális, csak mert úgy szeretnék szórakozni, ahogy nekem jó. A fentiek fényében véleményem szerint amúgy sem kell engem félteni...

Nyitókép: Shutterstock