Akár férfi, akár nő: Ezekből a jelekből felismered, ha egy nárcisztikus pszichopatával van dolgod

Olyan könnyű azonnal rávágni, ha valami nem tetszik, hogy a másik nárcisztikus, pszichopata vagy bármi más. Könnyű, mert ezzel önmagunkról eltereljük a figyelmet. Könnyű, mert így nem kell azzal szembesülni, mi is csinálhatjuk rosszul. Mi is működhetünk negatívan.

Nehéz eligazodni a két – látszólag – ellentétes tanítás között. Az egyik szerint mindig magadban keresd a hibát, mert csak ez lehet a gond. A másik pont az ellenkezője, mindig a másikat hibáztasd, mert te már felülkerekedtél mindenen. Azt gondolom, mindkét felfogás szélsőséges. Valahol középen van az igazság. Mégpedig ott, hogy különbséget tudunk tenni aközött, hogy most valóban rólam szól valami és azt javítanom kell magamban, vagy tényleg mérgező kapcsolatban vagyok, és észre kell vennem, hogy a másikkal igenis baj van.

Valljuk be, kellő tapasztalat híján ez nem egyszerű. Mert, ha valaki nem lát rá magára, nem látja a saját káros működését, könnyen másokra sütheti azt, amit önmagában hordoz. És kényelmes is másra vetíteni dolgokat, mert akkor megússzuk a magunkkal való szembesülést. Van, akinek ez a járható út. Nincs rendben, de ő ebben hisz és tagadásban van, tehát nincs rálátása.

Félreértés ne essék! Nem kérdőjelezem meg egyetlen áldozat értékítéletét sem. De az tény, hogy mostanában sok a visszaélés, és ez még inkább megnehezíti azok életét, akik valóban átéltek egy ilyen találkozást.

Mit tehetünk? Hogyan ismerhetjük fel mégis, hogy valóban mérgező emberrel vagy éppen pszichés elváltozással van dolgunk?

Érdemes néhány dolgot számba venni. Minden emberi kapcsolatban vannak időnként nehézségek. Viták, konfliktusok is. A kérdés nem ez, hanem az, hogyan élhetjük meg önmagunkat ezek során.

Mindenki vállalhatja az érzéseit, gondolatait, senki sem kérdőjelezi meg azokat. S ami talán a legfontosabb, bármit meg lehet beszélni anélkül, hogy bárkit retorzió érne azért, mert szólni mert valamiért.

Egy mérgező emberrel ilyen nincs. Vele minden esetben az a hibás, akinek valami rosszul esik, aki jelezni mer. Egy mérgező ember mindig másra forgatja a problémát és képes arra, hogy elhitesse a másikkal, hogy vele van a baj. Ha teszem azt, éppen egy empatával van dolga, vagy olyan emberrel, aki már sokat vizsgálta magát, és azt tanulta, hogy mindenről egyedül ő tehet, sikerrel is jár.

Egy pszichopatával, nárcisztikussal egészen más a helyzet. Először nehéz felismerni őket, de aki egyszer is belefutott a hálójukba, el tudott menekülni és megértette a vele történteket, soha többé nem dől be nekik. Talán, ha nagyon szeretnénk leegyszerűsíteni a dolgokat, akkor összegyűjthetünk pár tipikus és mindig jelen lévő jellemzőt, amelyek segítenek a felismerésben.

Például azt, hogy ezek az emberek nagyon megnyerőek a külvilág szemében.

Ez a legnagyobb csapda. Ez az ellentét. Mert amikor az ember ennyi jót kap, ennyire egy húron pendül valakivel, aki érti a lelke rezdüléseit, nem tudja elhinni azt a kis hangot. A tükrözés kiválóan megy ezeknek a szörnyetegeknek. Olyan kivételes megfigyelőképességgel rendelkeznek, hogy szinte pillanatok alatt leolvassák a másikat. S akkor pontosan megjelenítik magukban azt, amit a másik szeret, kíván, s kész is a csapda. A másik ember azt érzi, megtalálta a másik felét. A rossz érzést így elnyomja, hiszen az biztosan nem lehet igaz.

De valahogy érzi, túlságosan is rendben van minden. Túlságosan klappol az összes apró részlet. S közben mindig jelen van valami zavaró. Megmagyarázhatatlan. Nem tetten érhető. Ott van. Viszont nem beazonosítható, ezért elhessegeti, hiszen biztosan ő lát rémeket, és ebben a környezete is megerősíti. De egy dolgot tudni kell: egy pszichopatának nincsenek érzései. El tudja játszani bármelyiket, de érezni nem tud.

Kivétel nélkül mindig elveszítjük mellette önmagunkat. Testileg-lelkileg belebetegszünk.

Nyilván az egész helyzet nem ilyen egyszerű, amit itt pár mondatban le lehet írni, de egy biztos: az arckifejezésük, a tekintetük mindig elárulja őket. Aki találkozott már velük, aki megfigyelte már őket, az látni fogja ezt. Ezt sem lehet elmagyarázni. Nem lehet fogantyúkat akasztani a leírásra, hogy körvonalazható legyen. Egyszerűen csak ott van. Aki egyszer elmenekült és talpra állt, az utána már mindig észreveszi: ugyanaz a mimika, ugyanaz a tekintet árulja el őket.

Nyitókép: Shutterstock