Férfivélemény: Miért néznek a nők rossz szemmel bizonyos férfi hobbikra?

Valamiért ez egy egészen kiskorunktól kezdve a tudatunkban élő jelenség, hogy a számítógépes játékok, a konzolok, alapvetően a fiúk szórakozása, és bár napjainkra szerintem sokat változott ez az arány a két nem között, azért többségében még mindig a fiúk kedvelt kikapcsolódása ülni a képernyő előtt és versenyezni, verekedni, sportolni, varázsolni, lövöldözni és a többi.

Pontosabban a fiúk és a férfiak kikapcsolódása, hiszen hazugság lenne azt állítani, hogy egy bizonyos kor felett kinőjük ezt a szórakozást. Rengeteg felnőtt férfi ugyanúgy szívesen hódol ennek a hobbinak, ami persze itt-ott okoz súrlódásokat, amikor a gyengébbik nemmel kerülünk kapcsolatba. Kár lenne tagadni, nem egy nő nézi rossz szemmel azt, ha párja a tévé előtt ül és gombnyomkodás közepette mérgelődik vagy válik irreálisan izgatottá a digitális meccsek során. Ez persze nem csak a videójátékok kiváltsága, hiszen számos olyan hobbi akad még, amit a nők előszeretettel párosítanak a gyerekes, férfiatlan és hasonló jelzőkkel. Általában véve a geek kultúrára még mindig egy sokszor gyerekesnek tartott rajongás tárgyaként tekintenek, de elmondható ez a legtöbb gyűjtői hobbiról is, az elvakult sportrajongásról vagy az autók iránti túlzott szeretetről.

Az is tagadhatatlan, hogy míg az efféle hobbijainak adózik az ember, addig hajlamos átadni magát a gyermeki izgatottságnak. De ez miért akkora baj? Alapvetően ezek a tevékenységek mind arról szólnak, hogy kiragadjanak minket a mindennapokból, hogy pár órára ne kelljen azokat a terheket cipelnünk, amiket a világ a vállunkra tesz. Ideális esetben ez nem jár együtt azzal, hogy az élet különböző területein ne tudnánk megállni a helyünket, hogy ne törődnénk munkával, párkapcsolattal vagy bármi olyan egyéb elfoglaltsággal, ami a helytállásunkat igényli.

A nem annyira ideális esetek, mert persze ilyenek is akadnak, két kategóriára szűkülnek le szerintem. Az egyik, hogy egyszerű kikapcsolódás helyett az adott hobbi egyenlővé válik a problémáktól való teljes elmeneküléssel. Ennek viszont az égvilágon semmi köze nincs az adott hobbihoz, hiszen itt a gond az ember személyiségében rejlik. Mégis, talán a rossz tapasztalatoknak köszönhetően sokan egyenlőségjelet tesznek a problémáktól való menekülés és bármilyen szenvedélynek történő hódolás között.

A másik probléma már kevésbé egyszerű, hiszen mi van akkor, ha egy nő úgy érzi, hogy párja azzal a heti pár órával, amit a hobbijának szentel, azt az időt fecsérli el, amit egyébként együtt is tölthetnének. Abban az esetben ha a férfi tényleg minden olyan idejét egy hobbinak szenteli, amit amúgy a párjával tölthetne, tényleg súlyos gondok vannak a kapcsolatban. De többek véleménye és tapasztalata mondatja velem, hogy ennek az ellenkezője sem olyan ritka, vagyis amikor a nő ki akarja sajátítani párja minden idejét.

Bármilyen ideális legyen is egy kapcsolat, mindkét félnek szüksége van az énidőre, az pedig, hogy ezt melyik fél milyen kikapcsolódással tölti el, már a saját magánügyük addig, ameddig ez nincs káros hatással a kapcsolatra. Ha ez azt jelenti, hogy heti pár órára a párotok levetkőzi a komolyságát és újra gyerekké válik egy kicsit, hogy kiengedje a fáradt gőzt, akkor miért ne? Nem kellene, hogy áldozat legyen a másik hobbijának tolerálása, hiszen erre pont ugyanakkora szüksége van mindannyiunknak. Arról nem is beszélve, hogy ha egy párnak már az ilyen dolgokból is problémáik vannak, talán nincsenek jó helyen egymás mellett.

Nyitókép: Shutterstock