"Az a fontos, hogy az embert, mint karácsony a decembert, valaki szeresse"

Ahelyett, hogy vennék neked valamit, amit szeretnél, valami olyat adok neked, ami az enyém, ami tényleg az enyém. Egy ajándékot. Valamit, ami jelzi, hogy tisztelem azt az embert, aki itt ül velem szemben, és arra kérem, hogy értse meg, mennyire fontos, hogy vele lehetek. Most már van valamije, ami egy kicsit én vagyok, van belőlem egy darabkája.

Szinte hallom, ahogy Paulo Coelho suttogja a kisszobában. Milyen szép és megindító. Bárcsak valóban így éreznénk minél többen. Hiába a sok szép tárgyi dolog, drága ajándék, ha nincs kivel megosztanunk. Ülhetünk mi egy pompázatos kastélyban, terített asztalnál, mit érünk vele, ha üres a szívünk?

Nem tudom, te hogy vagy vele, de én gyermekkorom óta hiszek a csodákban és a karácsonyi angyalokban. Olyan megindító az év ezen időszakában ez a reményteli csillogás. A betlehemi csillag fénye, a három királyok, az ajándékozás öröme, a figyelem és az együttlét varázsa. Ahogy Márai Sándor is biztosan hitt a csodában, amikor ezt írta:

Amikor a lányok kisebbek voltak, sokat néztük együtt a Született feleségeket. Már nem tudom ki volt, aki ezt a remek gondolatot kimondta, de azóta is közkedvelten kering a karácsonyi gondolatok között. Az emberek azért örülnek a karácsonynak, mert tudják, hogy akkor jön el a csodák ideje.

Ha már filmeknél tartunk, akkor a karácsony egyik meghatározó moziremekét sem hagyhatom ki, ami az Igazából szerelem. Annyira szeretjük családi körben is, hogy szinte minden ünnepen a gyerekekkel és udvarlóikkal együtt sírunk és nevetünk a megindító érzelmi párhuzamokon. Valóban így gondolom, ahogy a moziban is elhangzik:

A karácsony azoknak való, akik szeretnek valakit az életükben.

Ti is emlékeztek még az ikonikus Piramis dalra? Mert mi valóban rongyosra hallgattuk osztálytársaimmal a nyolcvanas években a suli előtt Révész Sanyi ünnepi nótáját. Nincs az a karácsony, ahol ne csendülne fel legalább egyszer ez az örökzöld:

Mindig megnyugtat, amikor Csitáry-Hock Tamás gondolatait olvasom, mert ilyenkor eszmélek rá, hogy még nem halt ki az emberekből a jóérzés, az önzetlenség és a szeretet. És újra elkezdek hinni a csodákban! Mert, hogy vannak csodák, legfeljebb csak mi vagyunk, akik nem vesszük észre őket.

Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája. (Csitáry-Hock Tamás)

Ez a Stephen King idézet is olyan kedves szívemnek, mert visszarepít gyermekkorom karácsonyaiba, amikor még nagymamámék nálunk ünnepeltek és a valóban nagy család szépen kerekedett az asztalunknál. Amikor még gyertyalángtól fénylett a karácsonyfánk, a mai ledes izzók helyett, amikor még a torták otthon készültek. És a szobában, a délutáni mise után, titokban díszítették apáék a fát, majd az angyal csengetett...

Évekkel ezelőtt kaptam, pont egy csoda szép karácsony alkalmából egy nagyon kedves ajándékot. A lány, aki meglepett vele, messzi jár, ám az üzenet, ami az illatos fehér gyertyát díszítette, örökre lelkembe vésődött. A gyertya már rég leégett, de folyton látom, ahogy együtt olvad a viasz az égetett papírral, melyre kódexszerű betűkkel volt ráfestve az alábbi örök:

"Az a fontos, hogy az embert,mint Karácsony a decembert,valaki szeresse" - Gyurkovics Tibor.

Két karácsonyon át kerestem ezt az idézetet, mely emlékfoszlányaimban ott kavargott rendületlenül. Míg aztán idén, hála egy könyvtáros ismerősnek, újra megtaláltam a sorokat, Gyurkovics Tibor, Szűz című versében.

Kellenek a versek, az énekek, a regények és a filmek, mert ezek mind lelkünk karácsonyfájának láthatatlan díszei. És míg szívem húrjait megpendíti bármelyikük is, megnyugodhatok, mert érzek. És ha érzek, akkor szeretni is tudok. Szeretni, ahogy a karácsonyt is szereti az ember. Mert ilyenkor újra egy kicsit.

Nyitókép: Shutterstock