Tényleg minden ex nárcisztikus, szociopata vagy áldozattípus?

A szerelem persze sok mindent fölülír, így a rózsaszín szemüvegen át néha képtelenség meglátni, hogy milyen is a másik valójában, a szakítást követően azonban a csalódottság, a düh és a fájdalom sokakat arra késztet, hogy kígyót-békát kiabáljanak a volt párjukra. De vajon tényleg minden ex nárcisztikus, szociopata és áldozattípus?

A nárcisztikus

Az egyik legismertebb és egyben legdivatosabb negatív jelző, amit manapság az emberek előszeretettel rásütnek a volt párjukra, hogy nárcisztikus. Mondhatjuk, hogy ez egy olyan gyűjtőfogalommá vált, amibe szívesen sorolják mind a férfiak, mind a nők az exüket. Holott nem mindenki nárcisztikus csak azért, mert nem működött a kapcsolata. Nem nárcisztikus az a férfi, aki inkább meccsre akar menni ahelyett, hogy plázázna a barátnőjével. És az a feleség sem nárcisztikus, aki kifakad, mert a férje nem segít a házimunkában. Még akkor sem, ha az önzés és a düh kifejezetten a nárcisztikusok ismertetőjele. De, akkor milyen is a nárcisztikus ember?

Ennek a személyiségzavarnak nagyon mély a gyökere és a kialakulása általában valamilyen gyerekkori traumára vezethető vissza. Ezekkel a gyerekekkel sok esetben azt éreztették, hogy bármit csinálnak, az nem elég jó, ennek következtében pedig szégyenérzet alakult ki bennük, amely később nárcisztikus dühvé változott – ez főleg akkor tör utat magának, ha az érintett úgy gondolja, hogy a másik fél nem becsüli, tiszteli eléggé. A dühöngés mellett azonban a nárcisztikus ember kirívóan önző is, aki úgy gondolja, minden csak róla szól. Teljesen el van foglalva saját magával, így egyszerűen nem ér rá arra, hogy mások érzéseivel vagy egyéb igényeivel foglalkozzon. Különben is, lássa be mindenki, hogy ő különleges, egyedi és megismételhetetlen, a többiek meg... csak a többiek.

A szociopata

A szociopata szintén nagyon divatos kifejezés manapság és boldog-boldogtalanra ráfogják, holott ez is egy komoly személyiségzavar, szóval nem érdemes csak úgy dobálózni vele. Lássuk is akkor, hogy mi jellemzi pontosan a szociopatákat. Ez egyfajta antiszociális személyiségzavar, ami több ponton is egyezőséget mutat a pszichopatákkal. Bár utóbbiak jóval durvábbak, mind a szociopatáknak, mind a pszichopatáknak gondjuk van a lelkiismerettel és az empátiával.

Éppen ezért nem nagyon érez megbánást, ha valakit kihasznál vagy átgázol bárkin. Ehhez még hozzáadódik, hogy képtelen az empátiára, azaz el sem tudja képzelni, hogy mások mit érezhetnek, min mehetnek keresztül. Ugyanakkor gátlástalanul tud hazudni és simán manipulál akárkit anélkül, hogy komolyabb lelkifurdalást érezne.

Az áldozat

Az áldozattípusú személyiség kevésbé veszélyes, mint az előző kettő, ugyanakkor vele sem éppen leányálom kapcsolatban élni. Ő az, akivel mindig kibabrál valaki. A szülei, a párja, a munkatársa, a főnöke, a rendőr, a kasszás néni... az egész világ szembejön vele és természetesen mindig ő húzza a rövidebbet. Persze, akárki kerülhet olyan élethelyzetbe, ahol „áldozat" válik belőle, de,

főleg akkor, ha kifejezetten arra játszik, hogy másoknak lelkiismeret-furdalásuk legyen az ő szerencsétlensége miatt. Az ilyen típus ráadásul sok esetben nem éri be ennyivel, hanem előszeretettel okol másokat a kialakult helyzet miatt, mi több, az sem ritka, hogy támadásba lendül át. Ilyenkor szívesen szapulja a környezetét vagy önmagát, de az érzelmi zsarolást is mesterien alkalmazza.

Nyitókép: Shutterstock