Hazudsz, füllentesz vagy titkolózol? Nem mindegy!

Utálom a hazugságokat. Ebből következik, hogy a hazug embereket is. A "kegyes hazugság" című fejezetről pedig azt gondolom, hogy lótúrót sem ér. Ezt csak azért szokták mondani, hogy kevésbé haragudjunk a másikra - vagy éppen saját magunkra. Pedig azzal, hogy szép, csilli-villi, gondoskodás szagú csomagolópapírba burkolják, attól még az ugyanúgy kés a szívünkben, maximum vér helyett csillámpor szivárog...

A hazugságokkal saját magunk alatt vágjuk a fát...

Ám arra nem gondolunk a pillanat hevében, hogy a törzs egy idő után elfogy, és a fának bizony dőlnie kell valamerre. Murphy törvényei alapján pedig nagy valószínűséggel ránk fog dőlni - ám akadnak, akik mesterien a fának vetik a hátukat és addig akadályozzák ezt a kidőlést, amíg csak lehet.

A hazug emberek képmutatók és saját magukat sodorják szégyenteljes helyzetbe. Mindig az lesz a hibás, aki hazudik és nem az, akinek hazudnak - kivéve, ha már többször, egymásutánban történik meg az incidens, mert ebben az esetben ez a mi hibánk is. Emberi sajátosság, hogy szeretnénk a legjobbat feltételezni. Az már kétszínűség és arcátlanság, ha ezzel visszaélnek.

Szerintem azonban a füllentésnek és a titkolózásnak nem véletlenül nincs "kegyes" változata. Én legalábbis nem hallottam még "kegyes füllentésről", illetve "kegyes titkolózásról". (Ha valaki már igen, szóljon és ígérem, megkövetem!)

A füllentés azt jelenti; óvlak attól, amiről nem kell feltétlenül tudnod. Apró-cseprő dolgoktól, amik nem teszik tönkre amúgy az életed, ha nem -, vagy másképp tudsz róla, de nekem kényelmesebb lesz a szituáció.

A titkolózás azt jelenti, hogy nekem is van életem, rajtad kívül, amiről nem kell tudnod. Szeretném megőrizni magamnak ezt a kis darabot, mert minden egyeben osztozom veled, de szeretnék önző is lenni - ettől még nem utállak. Sőt, ettől még nagyon szerethetlek is.

A hazugságot, na azt viszont nem magyarázzuk ki. Nem lehet elpoénkodni a tettek és szavak súlyát, amivel elfedtük bűnünket. Ilyenkor nyugodtan kérdőre vonhatjuk a másikat, hagyhatjuk, hogy az érzelmeink irányítsanak és felülkerekedjenek rajtunk, kivetítve ezt a másikra... De utána viszont álljunk meg egy pillanatra és kérdezzünk rá a miértjére.

Sokszor persze nem fogunk őszinte választ kapni, hiszen ha az illető képes lenne válaszolni, akkor már a hazugság sem történt volna meg. Ám vannak olyan esetek, amikor félresiklott információk, meg nem beszélt érzelmek vezetnek a hazugsághoz, amik ha időben kiderültek volna, más irányba fordították volna az eseményeket. Ez is egy jó példa arra, hogy miért érdemes mindig őszintén kommunikálni.

Ha egy titok derül ki, megfeddhetjük érte a másikat. De itt is érdemes utána járni a keletkezés okának, hiszen a titkok is általában okkal születnek. Óvásból, féltésből, meglepetésből, vagy bármi másból. Lehet, hogy értünk, talán ellenünk, miattunk... De semmiképpen sem ítélhetünk el ezért senkit.

Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy uzsgyi', álljatok neki füllenteni, titkolózni. Természetesen az a legjobb, ha egyikkel sem éltek, de nyilván azt is tudom, hogy emberből vagyunk... De ha nem muszáj, ne tegyétek tönkre más életét hazugsággal... - sem semmi mással. A sajátotokat se, mert egy életre meg lesztek bélyegezve.

Nyitókép: Shutterstock