Nem minden pasi szemét, aki szó nélkül eltűnik!

Régebben mindig óvatos voltam ismerkedéskor. Szeretek kivárni, jobban feltérképezni a másikat, felépíteni a bizalmat. Ez a bizalom azonban sokszor csak az én képzeletemben állt szilárd talajon: az egyik udvarlóm három hónap után közölte, hogy amúgy menyasszonya van.

Az esélytelenek nyugalmával jártam bulizni, szórakozni, programokra a barátaimmal, és olykor egyedül is. Aznap este is szépen felöltöztem, és beültem a kedvenc belvárosi kávézómba egy italra, ahol az asztalomhoz szegődött egy talpig úriember angol férfi.

Átbeszélgettük az éjszakát, majd újabb találkozás reményében számot cseréltünk - hiszen volt még pár napja a gép indulásáig. Amikor három nap múlva sem keresett, úgy éreztem, hogy megint átvertek. Addigra teljesen pipa voltam, szóval, küldtem pár nem túl kedves üzenetet, de azokra sem érkezett válasz.

Ha akkor azt mondja valaki, hogy a hét végére már együtt élünk, simán körberöhögöm, és megkérdezem, mit szívott. A sztori egy vígjátékban is megállná a helyét: Tony-t a megismerkedésünk után kirabolták, elvették tőle a tárcáját és a telefonját. A cetlire írt számomat hiába szorongatta a szálloda recepcióján: annyira izgultam, hogy rosszul írtam fel... És a kedves recepciós hölgy is azt javasolta neki, hogy felejtsen el. Mert biztos direkt adtam meg rosszul, mert nem szeretném többet látni.

Amikor Londonban megvette az új telefonját, és visszakapta a számát, átment az összes üzenet, amit küldtem. Azt mondta, életében nem örült még ennyire olyan üzenetnek, amiben elküldik őt a jó francba - mert legalább meglett neki az elérhetőségem. Az elején nem nagyon hittem a hülye magyarázatainak, szóval, hogy nyomatékosítsa a tisztességes és komoly szándékát, a hétvégére megjelent az ajtóban egy bőrönddel.

Hogy mi ebből a tanulság?

Az Igazi bárhol, bármikor felbukkanhat - általában akkor, amikor tényleg nem számítasz rá.
Ha a szíved azt diktálja, adj esélyt a dolgoknak akkor is, ha totál lehetetlen az egész szituáció: a több ezer kilométeres távolságot és a nyelvi akadályokat is le lehet küzdeni. Egyszerűen csak megoldandó feladatnak kell látni a problémákat és nem akadálynak. Hiszen bátraké a szerencse!

Veronika történetét Dósa Eszter jegyezte le.

Nyitókép: Shutterstock