
A valóság az, hogy mai szemmel, nem túl izgalmas felkelni reggelit készíteni, elvinni a gyerekeket iskolába, hazafelé elintézni az apró-cseprő dolgokat, főzni, majd visszafutni a gyerekekért az iskolába, elvinni őket különórára, edzésre stb. Közben (ne adj' isten!) beszélgetni is velük, majd közösen tanulni és együtt vacsorázni.
De én úgy gondolom, igény azért lenne rá, - legalábbis a gyerekeink részéről.
Megváltoztunk hölgyeim. Na, nem most. Még akkor, amikor emancipálódni kezdtünk. Meg akkor, amikor teljes munkaidőben kezdtek el foglalkoztatni minket, meg jöttek az ovik, bölcsik... Mára pedig már ambiciózusak vagyunk, karrierre vágyunk. ÉS nem vágyunk arra, hogy otthon éljük le az életünket. Ezzel amúgy nemhogy baj nincs, hanem nagyon is rendben van. Csak az a baj, hogy a történet itt nem ér véget.
Ott van még a férfiak hozzáállása is, ami jócskán megváltozott az idők során.
Azok a férjek is szívesen veszik, ha az asszony nem ül otthon és nem "élősködik a nyakukon", akik egyébként megtehetnék, hogy egyedül viseljék a család anyagi terheit. Sőt, támogatják feleségük ambícióit, pénzt áldoznak vállalkozásaikra, még ha azok sokszor nem is működnek gazdaságosan. Na, ezek azok a férjek, akik lehetőséget teremtenek asszonyaiknak, hogy dolgozhassanak, majd megfizetik a bébiszittert.
Nem olyan régen egy ismerősöm kifejtette, hogy ő nem tudná elviselni, ha a felesége - aki egyébként két pici gyerekének anyja -, tőle kérne pénzt, és ne lenne saját vállalkozása. Igaz a feleségnek mása sincs, csak a vállalkozása, de az fontos. Pénzt nem igazán termel, időt, energiát viszont visz. De "van" az a nyomorult vállalkozás! Ez a lényeg. Az meg másodlagos, hogy közben majd beleszakad abba, hogy dolgozik, és közben teljes odaadással viszi a hátán a családot is - egyedül. Mert persze a férjének sokkal fontosabb a munkája, elvégre abból van mindenük.
Ez az eset jól példázza a XXI. századi háztartásbeli nőt. A feladata az otthon melegének megteremtése (kvázi éjszakai műszakos háztartásbeli) + a pénzkeresés. És hát ez legtöbbször nem elvi kérdés, hanem a szükség hozza így.
Én szeretek nő lenni, de az is igaz, hogy én sem tudnám elképzelni magam klasszikus háztartásbeli feleségként. Hiszen Maslow híres piramis elmélete szerint emberi szükségleteink hierarchiájának csúcsa az önmegvalósítás. És mivel ÖNmegvalósítunk, ez mindenkinél mást jelent - hiszen nincs két egyforma ember.
Ott kezdődnek a bajok, amikor nem is ÖNmegvalósítunk, hanem a társadalom által diktált eszménynek akarunk megfelelni.
Én személy szerint még nem találkoztam olyan nővel, aki egy idő után ne unta volna meg a háziasszonykodást. De ne felejtsük el, a lónak két oldala van - de legjobb a tetején ülni. Szóval van még pár lehetőség az abszolút bezártan élő háziasszony és a törtető karrierista között!
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.