Isenberg számos interjút adott a könyv kapcsán, megválaszolva azokat a kérdéseket, melyek az ilyen excentrikus viszonyokkal kapcsolatban felmerülhetnek az emberekben.
Az írónő által vizsgált női alanyok között szinte az összes társadalmi és kulturális réteg képviselői jelen voltak: interjúzott egyetemi professzornővel és olyan hölggyel, aki az általános iskolát sem járta ki, illetve nyilatkoztak neki minimálbérből élő és dúsgazdag asszonyok is. Egy közös tulajdonsággal azonban mindannyian rendelkeztek: a múltban így vagy úgy, de bántalmazták őket. Mindenkit más fogott meg a rács mögött ülő szerelmében:
Akadt, akit az nyűgözött le, hogy az illető elég elvetemült volt ahhoz, hogy képes legyen elkövetni a szörnyű bűncselekményt, amiért lecsukták, de akadtak olyan nők is, akik nemzetközi szinten hírhedtté vált bűnözők barátnőiként akartak szert tenni pár perc hírnévre.
A rabrajongók között továbbá rengeteg a vallásos nő, akik szentül hiszik, hogy ha egy elítélt – állítása szerint – megtér Istenhez, vagy rálép a spiritualitás ösvényére, lelke üdvösséget nyer, bűnei pedig megbocsáthatóak lesznek. Egy keresztény ausztrál testvérpár ebből a megfontolásból ment feleségül két fogvatartotthoz. Szabadulásukat követően az egyik férfi kalapáccsal agyonverte újdonsült nejét, míg a másik megkísérelte levágni felesége füleit, fogait pedig fogóval akarta kitépni, ezért mindkettejüket visszavitték a börtönbe – ezúttal örökre.
Isenberg szerint ezek a nők mindig megpróbálják megmagyarázni önmaguknak és környezetüknek, hogy miért volt teljesen érthető és jogos, amit imádottjuk tett – legyen az kettős gyilkosság vagy bankrablás.
Az egyik legsokkolóbb esete kétségkívül egy fiatal lányhoz kötődik, aki nagyanyja gyilkosába szeretett bele, miután elbeszélgetett vele a szörnyű bűncselekményről. Mikor Isenberg megkérdezte a nőt, hogy volt erre képes és mi fogta meg az illetőben, ő azt felelte, hogy a férfi a gyilkosság óta megváltozott, istenhívő ember lett és nagyon bánja a tettét.
Úgyszintén meglepő volt meghallgatnia annak az ügyvédnőnek a történetét is, aki gyengéd érzelmeket kezdett táplálni bűnöző védence iránt, ezért később segített neki megszökni a börtönből.
A hübrisztofil beállítottságú (agresszív bűnelkövetők iránt szexuális vonzalmat tápláló) vagy csak egyszerűen kíváncsi hölgyek manapság tucatnyi internetes elítélttárskeresőn nézelődhetnek. Akárcsak a Tinderen, ezeken az oldalakon is fotókkal, illetve részletes bemutatkozással hirdetik magukat a rabok, akikről a csillagjegyüktől kezdve szabadulásuk legkorábbi időpontján át bűnlajstromuk részletes leírásáig szinte mindent megtudhatnak az érdeklődők.
Sokan előrebocsátják, hogy ne a felszín alapján ítéljen a szemlélődő, ők valójában művészetkedvelő, a mentális és spirituális fejlődést szem előtt tartó individuumok, és leghőbb vágyuk, hogy valakivel őszintén, szívből beszélgessenek. Ezt jobb híján levélben, e-mailben vagy felügyelt személyes látogatás keretében teszik, amennyiben megtetszenek egy-egy extrém kapcsolatokra nyitott hölgynek.
Akadnak olyan népszerű fogvatartottak is, akik egész rajongótáborral büszkélkedhetnek, melynek tagjai rendszeresen küldenek nekik szerelmes leveleket és pornográf képeket saját magukról – utóbbiak gyakran kézről kézre járnak a zárkák lakói között.
Nemcsak a szexuális vágy, az egyszerű empátia is rengeteg hölgyet sarkall rabokkal való levelezésre. Ez különösen jellemző azokra, akik halálraítéltekkel ápolnak bensőséges viszonyt még akkor is, ha a társadalom nagy része ezért mélyen elítéli őket.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.