Mi a jó döntés, ha életed nagy szerelme nem akar gyereket, te viszont igen?

Az egyik kedvenc sorozatomban nehéz helyzetbe került a két főszereplő. Bár igaz szerelem volt az övék, az egyikük akart gyereket, a másik nem. Ez az a helyzet, amiben az egyik fél biztosan veszít. Hisz, ha szakít, akkor elveszíti azt, akit a legjobban szeret ezen a világon, viszont ha benne marad a kapcsolatban, akkor egy olyan életre szóló kompromisszumot kell kötnie, amit talán meg fog bánni a későbbiek során. A sorozatban végül együtt maradtak a főszereplők, mert nem tudták egymás nélkül elképzelni az életüket. Vajon jól tették?

Nemcsak a filmekben fordul elő ilyen. Velem is megtörtént. 34 éves lehettem, amikor megismertem Dávidot, akibe nagyon gyorsan beleszerettem. Régóta kerestem már a szerelmet, nem volt könnyű időszak a hátam mögött. Amikor a megismerkedésünk első hetében bevallotta, hogy ő nem akar gyereket, könnyen túlléptem ezen. Nekem mindig is az volt a legfontosabb, hogy megtaláljam a páromat, és bár gyereket is szerettem volna, a családalapítást csak a megfelelő férfi oldalán tudtam elképzelni.

Érdekes módon aztán épp Dávid volt az, aki ráébresztett arra, mennyire vágyom az édesanya szerepre. Megérintett, ahogy a macskámmal bánt, és már láttam őt a lelki szemeim előtt, hogy milyen szuper apuka lenne. Úgy éreztem, hogy a kapcsolatunk leginkább egy közös gyermekkel teljesedne ki. Ő azonban továbbra sem akart gyereket vállalni, így egyre többször gondolkoztam azon, hogyan tovább. Ketyegett a biológiai órám, tisztában voltam azzal, hogy döntenem kell, mit szeretnék: kettesben leélni az életemet Dáviddal, vagy egy saját családot egy másik férfival.

Egy idő után már mindenhol anyukákat és gyerekeket láttam magam körül, és borzasztóan nyomasztó volt, hogy én ezt soha nem élhetem át, ha Dáviddal maradok. Végül szakítottunk. A sors iróniája, hogy ő döntött így, mert a karrierje fontosabb volt, mint hogy velem tervezze a jövőjét.

Ez az az élethelyzet, amit nem kívánok senkinek, ugyanis lehetetlen helyzetbe hozza az embert. Egyik fél sem tehet arról, hogy mást akar, mint a partnere, ezért hibáztatni senkit sem lehet. Emellett mindig ott bujkál az emberben a kisördög: mi van akkor, ha elhagyom a szerelmemet, mert ő nem akar gyereket, de soha többé nem találkozom olyan férfival, mint ő? A másik hang ugyanakkor azt mondja: mi van, ha vele maradok, és amikor elszáll a rózsaszín köd, már késő lesz, és én örökre lemaradok a lehetőségről, hogy gyermeket szüljek? Mi a garancia arra, hogy találok egyáltalán valakit, akivel tudok családot alapítani?

És itt jön a lényeg: semmire sincs az életben garancia. Dáviddal már több éve szakítottunk, de azóta sem találtam olyan férfit, akit úgy tudnék szeretni, mint őt, és akivel egyáltalán szóba került volna a közös gyermek. Szóval, az ember bárhogy dönt, az mindig bizonytalan, és a biztos jót otthagyni a bizonytalanért nagyon nehéz. Ugyanakkor a mai napig örülök, hogy az én életem így alakult, ugyanis tudom, egy életre bántam volna, ha meg sem adom magamnak az esélyt, hogy esetleg egyszer mégis édesanya legyek.

Nyitókép: Shutterstock