Megtanultam, hogy a kedvesség és az együttérzés soha nem lehet ok arra, hogy bárkinek megengedjem, hogy az ő saját traumái, kínjai, fel nem dolgozott elfojtásai, szorongásai és az ezekből fakadó torzulásai okán engem bántson. Megtanultam, hogy együttérezhetek bárkivel, de ezért nem muszáj közel engednem őt magamhoz. Megtanultam erősebb határokat húzni, mint addig és változtattam a kommunikációmon is. Arra tanítottak, hogy van, amit tapintatból nem teszünk szóvá, de ez az egyik legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, mert egy bántalmazónak, egy ragadozónak éppen ezzel adunk óriási hatalmat.
Régen is sok mindent kimondtam, de ma már azt is megteszem, ami elrettentő, vagy konfrontálódáshoz vezet: eleinte nagyon féltem, összeszorult a gyomrom és a torkom, a szívem össze-vissza vert és azt hittem kiugrik, amikor gyakoroltam. Idővel azonban ezek a tünetek enyhültek, csökkentek, végül teljesen elmúltak, s ma már teljesen nyugodtan és normális hangnemben tudom azonnal közölni bárkivel, ha valami nem tetszik, fájdalmat okoz vagy sértő, bántó, amit tesz. Ami talán a legfontosabb, hogy az ilyen emberek esetén egyáltalán nem érdekel már, nekik ez hogy esik, mit szólnak, hogyan reagálnak, mert pontosan tudom, hogy az egyetlen fegyvert fordítottam ellenük, amit gyűlölnek, amivel nem tudnak mit kezdeni, mert elveszítik a hatalmukat felettem.
Nem hallgatok. Megtanultam azt is, hogy mérgező emberekkel nem kell kapcsolatban lennem. Kommunikálnom sem kell velük. Egyszerűen nem kell velük semmilyen formában kapcsolódnom és nem kell őket közel engednem. Az aranyszabály: nincs kontakt, semmilyen formában.
Őrjöngtél, amikor mindenhonnan letiltottalak és már nem értél el. Őrjöngtél, amikor már nem reagáltam semmilyen manipulációdra, játszmádra, s nem engedtelek vissza az életünkbe. Akkor már tudtad, hogy elveszítettél. Nem az fájt, hogy elveszíted azt, akit szeretsz, hiszen te ilyesmire képtelen vagy. Te csak használsz mindenkit, ilyen-olyan céllal.
Az dühített iszonyatosan, hogy már nem tudsz belőlem és a fiamból zabálni. Már nem tudod belőlünk tölteni azt az iszonyú ürességet, ami benned honol. Attól lettél dühös, hogy elveszítetted felettem, felettünk a hatalmadat, a kontrollt, s rettegni kezdtél amiatt, hogy ország-világnak kikiabálom, mit tettél, milyen ember vagy valójában.
Mert neked ez a legfontosabb: a kép, amit magadról mutatsz. Amit annyit bizonygatsz, hogy már saját magad is elhiszed, hogy az vagy, akinek hinni szeretnéd magad. Tudom, hogy sokan olyannak látnak, amit kifelé mutatsz és megkérdőjelezik minden szavamat, amit rólad mondok. De már ez sem számít. Mert repedezik a máz, egyre többen látnak téged, egyre többen jönnek rá, milyen vagy valójában. Én meg a fiam tudjuk a teljes igazságot. Vannak, akik szintén tudják, hiszen velük ugyanúgy bántál el, mint velünk.
Egyszer minden kiderül és mindenki szembesül a saját tetteivel és megkapja, amit megérdemel. Őszintén remélem, hogy ez az idő a te esetedben is minél hamarabb eljön most már és nem játszhatod tovább a mestert, a tanítót, a csodás férjet és apát, a tudatos embert, mert egyik sem vagy. Te csak színházat játszol a nap minden percében, s a saját színdarabodhoz keresel szereplőket.
Neked csak az számít, hogy a te jól bejáratott dolgaid a saját filmedben mindig ugyanúgy történjenek, s nem számít, hogy ehhez mindig új statisztákat kell keresned, akik ideig-óráig segítenek neked ebben.
Addig, amíg át nem látnak rajtad. Érdekes módon körülötted folyton cserélődnek az emberek. Feleségek, a saját és a nevelt gyerekeid, a barátok, az edzőtársak, a közösségek. Hisz, ha nem is tudják megfogalmazni, mit éreznek, attól még belül nem komfortosak, amikor veled vannak. Érzik, hogy valami nem stimmel. Vagy rájönnek, vagy nem, hogy valójában eszközként használod őket, kőkeményen manipulálva, ám végül elhagynak. Persze, mindig van pár agymosott, aki akkor sem hajlandó beismerni, milyen vagy valójában, ha a fejét verik bele az igazságba, de ez meg legyen az ő bajuk. Nekik is el kell számolniuk egyszer a saját lelkükkel. Neked viszont mindegy, ki van körülötted és hányszor cserélődnek a szereplők. Neked csak az számít, hogy az egyszemélyes játékod változatlanul menjen tovább, mindegy, kik szerepelnek abban.
Egy biztos: tőled megtanultam, hogyan ne legyek soha többé áldozat. Bevallom őszintén, várom a pillanatot, amikor minden kiderül, s te és a repülő majmaid, akik akarattal vakon asszisztálnak a gonoszságodhoz, megkapjátok, amit érdemeltek.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.