magazin kibeszélő testalkat fogyás
Ha egy vékony csaj el mer ejteni egy olyat, hogy edzeni kéne, vagy hogy nem akarok bikinire vetkőzni, biztos, hogy 2-3 ember habzó szájjal esik neki: „Jajj már, te meg se szólalj!". Miért is? Azért mert 60 kiló alatt vagyok, az nem jelenti azt, hogy én nem lehetek elégedetlen az alakommal, és ne lenne azon mit változtatni.

Az hogy valaki vékony, és olyan számot mutat a mérleg, amitől nem kap sírógörcsöt az illető, közel sem jelenti azt, hogy szuper alakja van. Sőt, hányszor láttunk olyan előtte-utána fotókat, amin valaki sokkal jobban néz 60 kilósan, tónusos izmokkal, mint 50 kilósan piszkafa alakkal. Az „ideális test" nem a kilóktól függ.

Én 50 kiló vagyok a 165 centimhez, tény és való, nem vagyok egy nagy darab. Szerencsés vagyok, mert edzés és diéta nélkül sem hízom el igazán. De éppen ezért nem is nagyon erőltettem meg magam soha ezen a téren. És míg 20 évesen ezzel így viszonylag elvoltam, azért 30-on túl már valamit tenni kéne, mert hiába vagyok vékony, elég sok mindent lehetne alakítani a testemen, ugyanis izmom nincs túl sok. Ellenben az utóbbi időben egy pici husi is elkezdett felkúszni. Ha ezt elrejtem, még mindig karcsúnak mondható az alakom, de az már nem biztos, hogy bikiniben a „formás" jelző illene rám.

Van erre egy kifejezés, a skinny fat, ami lefordítva „sovány zsírosat" jelent, azaz hogy a vékony testalkatúakon is lehet kisebb zsír, persze nem látványos, és ez nem egyenlő a túlsúllyal, ellenben az izom annál kevesebb. Ez nem egészségtelen állapot, de lehetne egészségesebb is. Manapság pláne azt érzi az ember, hogy ez azért messze van még a beachbodytól, amikor mindenki konditerembe jár, megfelelően étkezik, és szuper alakja van, amit az ember arcába is tol a közösségi médián keresztül.

Forrás: Shutterstock

Ebben a világban azért nehéz elégedett lenni csupán azzal, hogy 50 kilót mutat a mérleg.

Mert ez csak egy szám. Attól lehet az embernek narancsbőre, lapos feneke, husis hasa és pár olyan dolog, amitől cseppet sem érzi fitneszmodellnek magát, még ha ducinak sem. De nem is kell fitneszmodellnek éreznie magát mindenkinek, de azért én is lehetek elégedetlen az alakommal, és megpróbálhatok kihozni belőle valami jobbat.

De amikor erről beszélek, mindenki nekem esik, aki csak kicsit is „nehezebb" nálam, hogy nekem ugyan mi bajom, „most nézz már rám!". Oké, rád néztem, de engem teljesen hidegen hagy, hogy te hány kiló vagy, vagy milyen az alakod, nem hozzád fogom mérni a saját testem, hanem magamhoz, hogy abból mit hozhatnék ki. Ennyi erővel ha mindenki úgy állna hozzá, hogy megnéz egy nála teltebb embert, akkor üresen állnának a konditermek.

Arról nem is beszélve, hogy amikor azt mondom, hogy sportolnom kellene, meg odafigyelni a kajára, nem csak az alakom miatt van szükség ezekre, hanem az egészségem miatt is. Hányszor kaptam lehurrogást, ha előálltam azzal, hogy megpróbálom elhagyni a fehér kenyeret vagy a cukrot.

Miért is?

Mert 50 kilóval az egészségedre sem kell figyelni? Ez nem azt jelenti, hogy bármennyit is le akarnék fogyni...

Már eljutottam arra a szintre, hogy félve ejtek ki ilyeneket a számon, mert nincs kedvem magyarázkodni, és vitába szállni azokkal, akik igazából semmit nem tesznek azért, hogy fittebbek és egészségesebbek legyenek, és teljesen kétségbeesnek, amikor egy náluk vékonyabb nő azt mondja, hogy ő viszont megpróbálja. Ilyenkor előjön a lelkiismeret-furdalásuk, és eluralkodik rajtuk a pánik, mert tulajdonképpen nekik is ezt kéne tenni, de sokkal könnyebb ehelyett megpróbálni lebeszélni a másikat is róla, vagy hülyének nézni, vagy esetleg ráfogni, hogy testképzavara van...

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.