Életem legkínosabb első randija: ez van, amikor bókok helyett életvezetési tanácsokkal látnak el

Ezer éve nem voltam szingli, most mégis az ő táborukat erősítem. Sebaj, kezdem kapizsgálni, hogy kell ismerkedni, és már nem tiltom le rögtön a srácot, aki rám ír Facebookon, hogy „Hello, ismerős vagy valahonnan", pedig szerintem irtó ciki csajozós szöveg...

Történt ugyanis, hogy a volt pasim, akivel három évig voltunk együtt, becsajozott. Persze ahelyett, hogy elém állt volna fasza gyerek módjára, inkább megvárta, míg teljesen elhidegülünk egymástól, és én dobom ki őt. Együtt éltünk, de már csak lakótársakként funkcionáltunk, szexről hosszú hónapok óta szó sem volt, mégis azt gondoltam, túl leszünk ezen is. Hát, nem így lett, karácsony előtt meguntam az egészet, és hazaköltöztem anyámékhoz, ami 29 évesen valljuk be, baromi ciki. Huszonhárom évesen költöztem el otthonról, de most visszacuccoltam a kisszobámba a dobozaimmal, de nem volt mit tenni, éreztem, hogy ez már menthetetlen.

Amikor átmentem az egykor közös albérletünkbe az öcsémmel, hogy összepakoljam az ottmaradt cuccaim, láttam, hogy a hűtőn lévő közös, egyiptomi nyaraláson készült fotóról le vagyok vágva. Frankón, rajta volt Géza, a delfin, és a bal karom. Nem akartam hinni a szememnek, azt hittem, ilyen csak az óvodában van, de tévedtem. Írtam az egyik barátnőmnek, hogy mi történt a közös fotónkkal, és rögtön azt mondta, tuti csaj van a dologban. Nem akartam elhinni, de végül igaza lett: Géza becsajozott. A legfájóbb, hogy még az ott hagyott finom fehérborom is megitták, miközben nevetgélve, becsiccsentve levágták a fejem a képről. Tök romantikus, nem? Szóval így lettem szingli, és így kezdődött új időszámítás az életemben: 6 év párkapcsolatosdi után ismerkedés.

Életem legkínosabb randija

Azt hittem, 14 évesen volt életem legcikibb randija egy Ádám nevű sráccal, akivel anyám unszolására találkoztam, de tévedtem. Pár hét telt csak el a szakítás óta, amin elég hamar átlendültem, hiszen eddig is sokkal inkább éltem társas magányban, mint párkapcsolatban. Épp azon stresszeltem, hol fogok megismerkedni bárkivel is, mikor a munkán kívül nem járok sehova, na meg amúgy is zárva van minden, amikor rám írt Tomi.
Közös ismerősökön keresztül bukkant a profilomra, nagyon szimpatikus voltam neki a fotókról, és meg akart ismerni. Rossz duma, de adtam neki egy esélyt, úgy gondoltam, veszíteni valóm nincs. Négy napig beszélgettünk, aztán elkezdett érdekelni, milyen lehet élőben. Szerencsére szorgalmazta a találkozót, én pedig úgy voltam vele, ne húzzuk az időt, mert ha nem működik köztünk a kémia, beszélgetni is kár. Bár ne lettem volna ennyire kíváncsi...
Vasárnap délután találkoztunk. Mivel nem lehet sehova beülni, a tóparton sétálgattunk.

Forrás: Shutterstock

Az első kérdése az volt, hogy rocker, vagy emo vagyok, hogy fekete a kabátom és a bakancsom. Először azt hittem, viccel, ezért azt válaszoltam nevetve, hogy persze, csak a hajamat kifésültem a szememből, de rájöttem, hogy komolyan gondolta. Beszélgettünk, vagyis ő beszélt, nagyjából végig. Az egész randi róla szólt, és arról, 32 évesen milyen érett, tapasztalt, intelligens, és humoros. Elmesélte, milyen szuper szakács, hiszen legalább tízféle ételt tud megcsinálni, majd amikor kíváncsiságból megkérdeztem, ugyan miket, kiderült, hogy csak csirkét: „Hawaii csirkét, barackos csirkét, mozzarellás csirkét, csirkepörköltet..."

Nagyon untatott, de hagytam, had fényezze magát, és reménykedtem benne, talán majd rólam is ejtünk párszót. A pöttyöst akkor rúgta el, amikor megkérdezte, miért nem mosolygok, és megjegyezte, hogy valószínűleg a fancsali képem miatt hagyott el a pasim. Azt is mondta, fel kéne töltetni a számat, akkor barátságosabb lenne az arcszerkezetem, és beszólt, amiért púpos a hátam. Ha ekkor még nem éreztem volna magam egy darab szarnak, jött a kedvencem. A kocsimnál megkérdezte, hogy te ezzel jársz dolgozni? Mire válaszoltam, hogy nem, a főnökömmel.
„Ó, szóval fuvarozgatnak, akkor ő több mint főnök?" Köpni nyelni nem tudtam, úgyhogy csak annyit mondtam, hogy persze, ráadásul az öcsém is velünk jön, így hármasban toljuk. Miután hazaért írt, hogy reméli, még találkozunk, én ittam egy fél üveg fehérbort, elszívtam pár szál cigit, megpróbáltam feldolgozni a történteket, és csak ennyit írtam vissza:
„A következő időszakban nem érek rá, plasztikai sebészt kell keresnem, hogy minél előbb feltöltsék a számat." Azóta nem beszéltünk, és bár tudom, hogy nem tud rólam semmit, alaposan beletaposott az amúgy is összetört lelkembe.

Fotó: Shutterstock

    Ezt olvastad már?