Nincsen "ha" - teljesen felesleges egy alternatív életen rágódnod!

Igen, van hogy elragadnak minket a gondolataink és a fantáziánk egy kalandos utazásra hív, de ilyenkor néhány kósza kép után megrázzuk magunkat és visszatérünk a valóságba.

Mint az a lány, aki a barátnőjével együtt mellettem ült a kávézóban és elég hangosan beszélgettek ahhoz, hogy ne csak én, de ötméteres körzetben mindenki hallja őket.

- Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből – sóhajtott a csinos, vállig érő hajú, szőke lány, aki úgy a harmincas évei közepén járhatott.
- Szerintem meg jó lenne, ha nem rugóznál rajta. Elmúlt. És nem is tegnap – válaszolta kissé ingerülten a barátnője, aki korban hozzá hasonló volt, de barna és egészen rövid hajú.
- Tudom, de amióta összefutottunk állandóan ő jár a fejembe. Ahogyan mosolygott rám... pont olyan volt, mint régen.
- Basszus! Neked vőlegényed van! Nézd azt a gyűrűt az ujjadon! Nem emlékeztet valamire és főleg valakire? – csattant fel hangosan a barna lány.
- Sssssssssssssss! Mindenki minket néz... - sütötte le a szemét a másik és zavartan belekortyolt a lattéjába. – Nem kell mindenkinek hallania a nyomoromat.
- Vagy inkább nem kéne hülyeségeken morfondíroznod! – vágott vissza a másik, majd kissé lehalkította a hangját, ám nem eléggé. – Mi a fene történt veled?
- Nem tudom... Találkoztunk, beszélgettünk és... valahogy felszínre bukott minden, amiről azt hittem, már rég eltemettem.

- Te megőrültél! Ezer éve szakítottatok már, azóta volt vagy három pasid, most pedig már menyasszony vagy. Zuhanyozz le hideg vízzel és verd ki a fejedből. Nem véletlenül hagytad ott!
- Igen, én is tisztában vagyok vele, hogy ez az egész... olyan... nem is tudom milyen. Félelmetes, felkavaró és bosszantó is. De egyszerűen nem tudom kontrollálni a gondolataimat. Felmentem a netre, s bár már nem vagyunk ismerősök, megnéztem az adatlapját. Semmi... érted? Semmi olyan nincs fenn, mint régen. Se egy buli, se egy party, se ökörködés a srácokkal. Mi van, ha... ha megváltozott?
- Vagy csak úgy van beállítva a profilja, hogy idegenek semmit nem látnak róla... - biggyesztette le az ajkát a bölcs barátnő.
- Nem. Érzem, hogy már más lett. A kisugárzása is megváltozott. Ahogy a szemembe nézett.
- Hagyd már ezt a bullshit szöveget! Mintha valami lányregény hősnője lennél, aki nem tanul a hibáiból. Komolyan az ajtóig akarsz menni a pofonért? Újra? Eldobnál magadtól mindent, csak azért, mert lehet, hogy megváltozott? Lehet, hogy jó útra tért?
- Ha akkor, azon az estén nem úgy történnek a dolgok... Ha aznap...
- Állj! Akkor mi lenne?
- Akkor talán ma is együtt lennénk. Talán összeházasodtunk volna és megvettük volna azt a házat, amire mindig is vágytam és talán lenne tőle két csodálatosan szép, szőke gyermekem...

Talán... Volna... Ha...

Nyitókép Shutterstock