Mert egy átlagember nem akar nyilvánossá tenni magáról pikáns képeket. Hogy miért vagyok ennyire paranoiás, amikor biztos lehetek benne, hogy a párom senkinek nem küldené el? Mert egyszer már belekerültem egy kicsit húzós helyzetbe...
Nem meztelen képekről volt szó, de mégis megijedtem, amikor az exem új csaja rám írt: ki fogja tenni valahová a srác telefonján talált fotóimat. Végül adtam neki egy kis jogi útmutatást, aminek hatására nem tette meg. Ám akkor belegondoltam, hogy ez akár intim képekkel is megtörténhetne, és megfogadtam: soha nem adok ilyen hatalmat senki - még akár a férjem - kezébe sem.
Mert hiába az a tapasztalatom, hogy sok nőről és férfiról készültek már arcpirító felvételek, sajnos ismerek olyat is, akinek a képei egy bosszúpornó oldalon vagy a Facebookon végezték. Vagy olyanokat, akiknek tini korában a kerület összes középiskolájában keringtek a képei. Elég csak egyszer félreismerni egy pasit, akiről utólag kiderül, hogy oltári nagy seggfej, és bárkivel megtörténhet a baj.
Nyilván a legtöbben nem értjük, hogyan süllyedhetnek ezek a görények odáig, hogy ilyet tegyenek valakivel. Ám mivel ez a párkapcsolati erőszak egy fajtája, nincs is rajta mit megérteni. Egyszerűen felmentést nem érdemlő cselekedet, amit a hatalomvágy hajt, és a célja a másik megalázása, bántalmazása, kiszolgáltatottá tétele.
Amit nem értek, az a közvélemény reakciója. Mégis miért lehet manapság még mindig kikezdeni ezzel egy embert? Amikor amúgy mindennek van egy kis szexuális zöngéje: a sztárok szinte meztelenül koncerteznek, és még egy díjátadón viselt estélyi ruha is többet mutat, mint takar. A közvélemény mégis olyan prűden reagál az ilyen esetekre, mintha a viktoriánus Angliában élnénk.
Ez az áldozathibáztató hozzáállás az, ami miatt az áldozatok - mert értsük meg, itt bántalmazás áldozatairól van szó - a lehető legrosszabb helyzetbe kerülnek. Pedig több olyan törvényi tényállás is van (például személyes adattal való visszaélés, zaklatás, zsarolás), ami alapján felelősségre lehet vonni azt, aki ilyen felvételeket közzétesz, vagy azzal fenyeget. Ám az ezt elszenvedő okkal tart attól, hogy a feljelentéssel csak még többekhez eljutnak a képei, és még többen fognak csámcsogni rajtuk. A legtöbben pedig rögtön őt teszik majd felelőssé.
Mert valahogy az emberek szerint ilyenkor sosem az elkövetővel van a "gond". Nem is azokkal, akik ilyen képeken csámcsognak a neten, vagy a hatóságokkal, akik elbagatellizálják ezeket az ügyeket, hanem csakis az áldozattal. A legtöbben úgy gondolják, magának kereste a bajt, hiszen beleegyezett a felvétel elkészültébe. Érdekes módon a közvélemény most már megtanulta a "beleegyezés" szót, de még mindig nem érti, mit jelent... Az áldozat ilyen közegben nem várhat segítséget, így arra jut, hogy el kell kerülni már a veszélyhelyzetet is. Végül ő is magát kezdi hibáztatni, amiért nem tette.
Sajnos pont ezért működik jól az ilyen bosszú, vagy ezért lehet a képeket zsarolásra használni, például egy szakítás esetén. A tehetetlenség rákényszeríti az áldozatot a tűrésre, miközben senki nem érti meg a szenvedést, amivel ez a kiszolgáltatottság jár.
Tudjátok, mit? Tulajdonképpen még az sem garancia, ha valakiről soha nem készülnek szexis képek - mert elég sok mindennel meg lehet valakit szégyeníteni. A valódi megoldás inkább az lenne, ha mi mindannyian - a társadalom - egyszerűen nem urganánk többé az ilyesmire. Legyen eszünk, hagyjuk az ítélkezést, és inkább "szedjünk magunkra" egy kis empátiát és segítőkészséget!
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.