Számtalan tragédia történt velem az elmúlt egy évben, mégis próbálok optimista maradni, és egyszerűen nem hagyom, hogy átvegye felettem a hatalmat a mindent átjáró pesszimizmus, szomorúság, és depi. Bezzeg mások...
Ha megnyitom a közösségi oldalakat, mást sem látok, csak azt, hogy minden szar. De szó szerint. Az emberek hülyébbek és gonoszabbak, mint valaha, -TISZTELET a kivételnek- pedig emlékszem, tavaly sokan azt gondolták, majd a járvány miatt jó irányba változunk, segítőkészebbek leszünk, türelmesebbek, és még napestig sorolhatnám a jó tulajdonságokat, de minek? Nem így lett, épp az ellenkezője történt.
Az emberek türelmetlenek, bunkók, bántják egymást, okoskodnak, és afféle jóindulatú magyarként a „Dögöljön meg a szomszéd tehene is" elvet vallják.
Hogy pontosan mire gondolok? Hát arra, amit minden nap látok. A harag, az elfojtott agresszió, az elkeseredettség, a saját kudarcunk kivetítése másra, és a folyamatos bűnbakkeresés a mindennapok része lett, nekem pedig tele van a hócipőm a pesszimista emberekkel!
Nagyon felhúztam magam, amikor elolvastam egy vendéglátós hozzászólását a március 8-án bevezetett szigorú korlátozások kapcsán. Azt írta, velük sem foglalkozott senki, amikor egyik napról a másikra be kellett zárniuk, pedig ők is megrendelték az alapanyagokat. Nem értette, a virágosoknak miért engedik, hogy nőnapkor nyitva legyenek, és kikérte magának a megkülönböztetésüket. Igen, valahol értem, és borzalmasan sajnálom, ami a vendéglátósokkal történik. De attól, hogy ő zárva kell, hogy legyen, miért akar rosszat a virágboltosnak is? Jobban alszik attól, ha a virágboltosra ráhervad a többszázezer, esetleg millió forintból vásárolt tulipán és rózsa? Mondom ezt úgy, hogy szolgáltatóként sajnos engem is érintenek a zárások, de ahelyett, hogy rosszat kívánnék másnak, abban bízom, hamar véget ér ez az időszak, hiszen ez MINDENKINEK NEHÉZ.
Vagy ott van egy másik központi téma, ami az én életemben igenis fontos: júniusban lesz az esküvőnk. Benne vagyok egy csomó esküvői csoportban, ahol a menyasszonyok és a szolgáltatók minden nap ötvenszer azt találgatják, vajon nyáron engedélyezve lesznek-e a lakodalmak. Az emberek képesek egymásnak esni és vitatkozni, hogy igen, vagy nem, holott ezt előre senki nem tudhatja.
Olvastam egy menyasszony hozzászólását még februárban. Ő már akkor lefújta az augusztusi esküvőt, hiszen biztos benne, hogy nem lehet lakodalom, így pedig minek. A legrosszabb az egészben, hogy a bizakodó, pozitív hozzáállású menyaszörnyeket elküldte a fenébe, mintha jósnő lenne, és 100%-ra tudná, mi fog történni az elkövetkezendő hetekben, hónapokban.
Kérdem én, pusztán jóindulatból: miért kell mindent ennyire borúsan látni?
Mi például eldöntöttük, hogy az utolsó pillanatig kitartunk, és ha fene fenét eszik is OPTIMISTÁN TEKINTÜNK A JÖVŐBE!Ugyanannyiba telik, mint negatívan látni mindent, csak egy titka van: akarni kell!
Nagyon nehéz időszakon megy keresztül most az egész emberiség, és igazi kihívás meglátni a sok rosszban a jót, én mégis azt tanácsolom mindenkinek, akit beszippantott a pesszimizmus, hogy rázza meg magát, és kezdjen valamit az életével, mert a gonoszság, a szomorúság, a rosszindulat és a pesszimizmus hosszútávon rohadtul mérgező! Ne bántsuk egymást, épp elég terhet ró ránk mostanában az élet, és próbáljuk meg elhinni, hogy örökké nem eshet! A pozitív hozzáállás fejleszthető, és többet segít, mint gondolnád...
Nyitókép:Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
