Hova tűntek az igaz barátok?

A környezetemben a legtöbb ismerősöm baráti társasága a gyerekkori barátaiból tevődik össze. Kevés olyan embert ismerek, aki felnőttkorban találta meg azt a barátot vagy barátokat, akikkel rendszeresen tartja a kapcsolatot, ami egyrészről egy nagyszerű dolog, másrészről pedig nagyon elszomorító.

Olyan, mintha elnyelte volna őket a föld.

A saját tapasztalataimat nézve is eléggé vegyesek az érzelmeim. Egyrészről nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert van egy nagyon jó barátnőm, aki tulajdonképpen a legjobb barátnőm, akivel már ovis korunk óta elválaszthatatlanok vagyunk. Na, ez nem azt jelenti, hogy mindennap órákat telefonálunk, és kétnaponta összefutunk, hanem azt, hogy mindig mindenben számíthatunk egymásra. Előfordul, hogy hetekig nem érünk rá összeülni egy kávéra és néhány rövid üzenetváltáson kívül alig akad időnk beszélni, de mindketten tudjuk, hogyha bármi van, a másik mindig ott van. Ő a titkaim őrzője, aki mellett nem kell szerepeket játszanom és önmagam lehetek.

A vele való barátságot mindig is nagy becsben tartottam, de akkor jöttem rá igazán, hogy mekkora kincs is ő az életemben, amikor realizáltam, hogy felnőtt korban az életemben csak úgy jönnek és mennek az emberek.

Vannak ideig-óráig tartó barátságok, haverok, de azok, ahogyan véget ér a közös projekt, a munka, bármi, ami egy darabig szorosan összetartott minket, mintha elvágták volna a kettőnk barátságának fonalát, vége szakad minden. De talán ez még a jobbik eset, azokkal ellentétben, amikor valaki pusztán érdekből közeledett felém és mire rájöttem a piszkos szándékaira, ő már visszaélt a bizalmammal és elérte a célját. Sajnos manapság ebből van a legtöbb és ez még inkább azt erősíti bennem, hogy nem lehet megbízni az emberekben, vagyis nagyon kell vigyázni arra, hogy kinek szavazunk bizalmat.

Na, de mi van azokkal, akik nem olyan szerencsések, hogy a gyerekkori barátságaik a kamaszkoron túl is továbbkísérjék őket? Mi van, azokkal, akik igaz barát nélkül küzdenek a mindennapokban?

A jelenlegi helyzetet, valamint általában a zűrös mindennapokat, problémákat, a néha a semmiből jövő kihívások kezelését egy igaz barát nélkül képtelenség átvészelni. Kell, valaki, akit bármikor felhívhatunk, akinek nem kell szabadkozni, ha több napig nem jelentkeztünk, aki tudja, hogyan lehet hallgatással is óriási támogatást nyújtani. Aki velünk örül, ha boldogok vagyunk, aki velünk sír, ha minden sz*r és kilátástalan. Ebben a kétszínű, aljas világban szükség van egy igaz támaszra, egy lelki társra, akinek a puszta létezésétől megnyugszik a lelkünk.

Igaz barátok, merre vagytok?

Nyitókép: Shutterstock